Ablakmadarász

Egy rigó, amely nem is rigó, színével és hangjával a trópusokat idézi, megérkezése a nyár közeledtét biztosan jelzi nekünk, ő a sárgarigó (Oriolus oriolus). Az egyik legkésőbbi érkezőnk, szinte csak költeni tér vissza hozzánk, ezért használjunk ki minden percet, amikor megfigyelhetjük, hallgathatjuk.

Bővebben

A barátposzáta (Sylvia atricapilla) hazánk leggyakoribb poszátaféléje. Szereti a sűrű növényzetet, így a kicsit bokrosabb részek a kedvencei, de az ártereken, csatornapartokon, gyümölcsösökben, kertekben biztosan összefuthatunk velük. Vagyis leginkább hallhatjuk, mert szeret takarásban maradni és már a levelek takarásában „hirdetni” erejét és területének határait.

Bővebben

Szinte észrevétlenül él mellettünk egy valódi „rovarpredátor”, egy-egy fészkelési időszak alatt több ezer rovart kap el, táplálja magát és fiókáit. Ő a szürke légykapó (Muscicapa striata), egyszerű megjelenésű és énekű kismadarunk, de tevékenysége miatt annál hasznosabb. Vigyázzunk hát ő rá is!
 

Bővebben

Szerencsés, aki következő szereplőnkkel összefut, de ha május, akkor a fülemülét (Luscinia megarhynchos) nem lehet kihagyni. Kedveli a sűrű növényzetet, ártéri erdők, csatornák, vízfolyások mentén, de egy-egy „természetközeli” parkban, kertben, temetőben is meghallhatjuk csodálatos énekét, amelyet ilyenkor májusban még éjszaka is hallat.

Bővebben

Európa legnagyobb galambféléjével folytatjuk, ő az örvös galamb (Columba palumbus), elterjedésében a fekete rigóhoz (Turdus merula) hasonló viselkedés figyelhető meg, mert az utóbbi évtizedekben erősen „elvárosiasodott” és meglehetősen közvetlen – szinte mindennapos látvány lett városainkban -- , viszont a természetes környezetükben meglehetősen félénk viselkedést mutatnak.

Bővebben