Ablakmadarász
Szinte észrevétlenül él mellettünk egy valódi „rovarpredátor”, egy-egy fészkelési időszak alatt több ezer rovart kap el, táplálja magát és fiókáit. Ő a szürke légykapó (Muscicapa striata), egyszerű megjelenésű és énekű kismadarunk, de tevékenysége miatt annál hasznosabb. Vigyázzunk hát ő rá is!
Szerencsés, aki következő szereplőnkkel összefut, de ha május, akkor a fülemülét (Luscinia megarhynchos) nem lehet kihagyni. Kedveli a sűrű növényzetet, ártéri erdők, csatornák, vízfolyások mentén, de egy-egy „természetközeli” parkban, kertben, temetőben is meghallhatjuk csodálatos énekét, amelyet ilyenkor májusban még éjszaka is hallat.
BővebbenEurópa legnagyobb galambféléjével folytatjuk, ő az örvös galamb (Columba palumbus), elterjedésében a fekete rigóhoz (Turdus merula) hasonló viselkedés figyelhető meg, mert az utóbbi évtizedekben erősen „elvárosiasodott” és meglehetősen közvetlen – szinte mindennapos látvány lett városainkban -- , viszont a természetes környezetükben meglehetősen félénk viselkedést mutatnak.
BővebbenKövetkező bemutatkozónk a meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes), az egyik legnagyobb méretű pintyfélénk, mely eléggé félénk, ám ha egyszer megjegyezzük hangját, utána könnyen megtalálhatjuk. Téli etetőinken is megjelenik.
BővebbenEgy igazán hétköznapi faj a következő bemutatkozó, ő a balkáni gerle (Streptopelia decaocto). Leggyakoribb galambfélénk, közepes termetű, kecses megjelenésű faj, melynek „éneke” szinte mindenki fülében ott cseng. De azt, hogy ehhez több monda is kapcsolható, már kevesen tudják.
Bővebben