Agóra történetek

A középkori erdő világa: a menedék és a veszély forrása
A középkori erdő világa: a menedék és a veszély forrása
2020-05-27

Az erdő, amely nem az ember munkájából született, a szabadságot szimbolizálta. Az erdőben a természet törvényei uralkodtak, itt kerestek menedéket a társadalmi szokásokkal, szabályokkal összeütközésbe került emberek, háborúk, inváziók idején itt remélt biztonságot a lakosság.

Amit a sivatag jelentett az első egyiptomi remetéknek, azt jelentette a vadon az európai remeték számára. A világtól elmenekülve benne keresték a magányt, az aszkézist, ott vélték megtalálni Istent. Az erdő mélyén, kis kunyhójukban, maguk művelte kertecskéjük terméséből élő remeték az erdei állatokkal barátkoztak, ismerték a gyógyfüvek titkát, jó tanácsokkal segítették az arra tévedőket.

Egy ideig Szent Gellért is a Bakonyban remetéskedett, Zoerard és Benedek a Nyitra környéki hegyekben, s a pilisi erdők remetéiből szerveződött a Pálos-rend. A remeteség a 12. században terjedt el, ekkor jelent meg Keresztelő Szent János ábrázolásában a korabeli remete típusa: hosszú szakáll, bőrruházat, vándorbot. Fontos szerepet töltött be a remete a lovagi irodalomban is. A Trisztán és Izolda remetéje, Ogrin megértő az üldözöttekkel, segítőkész és szolidáris a kiközösítettekkel, a tévelygőkkel, akiknek mély emberséggel adja át a természetből merített bölcsességét.

Az erdő nemcsak táplálékot adó és menedéket nyújtó hely, hanem a bizonytalanságok, a szorongások színhelye is. A sötét erdő az éjszaka szimbóluma, az idegen, ismeretlen világé, ahol az emberre valóságos és képzeletbeli veszedelmek leselkednek. Sűrűjéből kiéhezett vadállatok, marcona rablók támadnak az arra járó utasokra.

Számos szent életű remete vált gonosz rablók áldozatává. Erőszakos halál vetett véget Szent Benedek nyitrai remete életének, akit megöltek, és a Vág vizébe dobtak a rablók. Rablók támadták meg és fosztották ki a zarándokokat, tartották rettegésben az erdei úton haladókat. Szent Márton életrajzából tudjuk, hogy mikor Pannóniából Toursba utazott, rablók támadták meg. Az erdőn át utazót állandóan fenyegette az eltévedés lehetősége is.

A valóságos veszélyek keltette félelmekből születtek az erdő képzelt veszedelmei: sárkányok, szörnyek, gonosz szellemek. A "vauverti ördög" legendája például egy rablók lakta Párizs környéki kastélyhoz kapcsolódott, amelyet a népi képzelet az ördögök és gonosz démonok lakhelyévé tett, akik megkínozzák a közelükbe merészkedőket.

Szerző: Sz. Jónás Ilona
Forrás:                                           
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/vadon_es_civilizacio_a_kozepkori_erdo_vilaga

Kép forrása: 
https://wallhere.com/