Agóra történetek

Az aradi vértanúk emléknapja
Az aradi vértanúk emléknapja
2020-10-06

1849. október 6-án az orosz segítséggel levert szabadságharcot követő császári megtorlás során Pesten kivégezték gr. Batthyány Lajost a magyar kormány miniszterelnökét. Ugyanezen a napon a szabadságharc 12 tábornoka Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly, Lahner György, Leiningen-Westerburg Károly, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác, Vécsey Károly és Lázár Vilmos ezredes szenvedett vértanúhalált Aradon.

2001 óta október 6. hivatalos nemzeti gyásznap. 1849-ben ezen a napon végezték ki Aradon az elbukott 1848/49-es forradalom és szabadságharc katonai vezetőit, Pesten pedig gróf Batthyányi Lajost, az első miniszterelnökünket.

A Habsburg Birodalom ellen irányuló 1848/49-es forradalom és szabadságharc során új alkotmányos berendezkedést és nagyobb magyar önállóságot akart elérni a magyar nemzet. A császári sereg leverte a forradalmat és revízió gyanánt, felségsértés vádjával teljes fő-, rang- és vagyonvesztés volt az ítélete a kivégzett tábornokoknak, akik ezt több hetes fogság után, és 2 nappal a kivégzésük előtt tudták meg. A kivégzések időpontja szimbolikus volt, a bécsi forradalom évfordulójára időzítették.

A kivégzettek feletti végítéletet Julius Jakob von Haynau táborszernagy hozta meg, aki teljhatalma révén szabad kezet kapva rendelkezhetett a magyar katonai vezetőség sorsáról. Haynau „megkegyelmezése” a katonához méltó, golyó általi halál volt, amelyben Kiss Ernő, Dessewffy Arisztid, Lázár Vilmos és Schweidel József volt „kegyes”. Az enyhítés oka az volt, hogy Dessewffy és Lázár az oroszok helyett, közvetlenül az osztrákok előtt tették le a fegyvert, Kissnek és Schweidelnek pedig a bíróság és Haynau szerint csupán „jelentéktelen szerepvállalása” volt a szabadságharc során. A kora reggeli órákban vesztőhelyre állított 4 elítéltet 12 fegyveres katona fogadta, akik 1-1 fejre és 2-2 szívre célzott lövést adtak le. A sortűz során Kiss Ernőt „csupán” vállon érte a lövés, ezért 3 katona közvetlenül ismét elé állt és újabb lövésekkel végzett vele. Poeltenberg Ernőt, Török Ignácot, Láhner Györgyöt, Knezić Károlyt, Nagysándor Józsefet, Leiningen-Westerburg Károlyt, Aulich Lajost, Damjanich Jánost, és az utolsóként kivégzett, szolnoki csata hősét, Vécsey Károlyt kötél általi halálra ítélték, amelyet megaláztatásként is szánt a hadbíróság, hiszen a nemesek, magas rangú katonatisztek között ez nem volt jellemző. Rablánc csörgött a lábukon, még a törött lábú Damjanichén is, akit szemétszállító szekéren vittek a vesztőhelyre. Török Ignác közvetlenül a kivégzése előtt szívinfarktust kapott és ez okozta halálát. Haláltusájuk méltatlan volt és fájdalmasan elnyúlt, hiszen a bitófa alig érte el a 2 méteres magasságot. A kivégzettek holttestét közszemlére tették, majd csak este földelték el őket. A közeli falvakból több ezren zarándokoltak át a kivégzés helyszínére. A könyörtelen és koncepciós jellegű kivégzések egész Európában erős indulatokat váltottak ki.

A többnyire magyarul nem beszélő és nem magyar nemzetiségű vértanúk utolsó óráiról a melléjük rendelt lelkészek beszámolóiból, szeretteiknek szánt leveleikből és naplóikból ismerjük.
Első független miniszterelnökünket, Batthyányi Lajost 1849. augusztus 30-án ítélték el felségjogokba való beavatkozásért és az 1848.október 6-ai bécsi forradalom előidézésében játszott szerepéért. Szeptemberben a pesti újépületbe szállították, majd október 3-án ítélte el Haynau kötél általi kivégzésre, miután elutasították a kegyelmi kérvényét. A megalázatást nem tűrve, a felesége által becsempészett tőrrel oldalba döfte magát, mely eltört a gróf bordáján, majd a nyaki ereit vágta fel. A sikertelen kísérlet után reggel ellátták sebeit. Az akasztás a nyaki sebbel nem volt kivitelezhető, így az ítéletet megmásítva golyó és lőpor által, szintén október 6-án végezték ki Batthyányit, akit élénkítő szerekkel állítottak talpra az ítélet végrehajtásáig.
Ugyanezen a napon, szintén Pesten végezték ki Fekete Imre századost, akivel az október 6-ai vértanúink száma tizenötté vált. Ugyancsak elítélték és kivégezték, 1849. augusztus 20-án főbe lőtték Hruby Gyula őrnagyot, 22-én Ormai Norbert ezredest, majd október 25-én Kazinczy Lajos alezredest is felakasztották. 1850. február 19-én pedig Ludwig Hauk ezredest is, aki Bem József tábornok hadsegédje volt. Szintén elítélt volt Lenkey János honvéd vezérőrnagy, aki még az aradi várbörtönben halt meg.

A vértanúk kultusza már a kivégzésüknél is jelen volt, hiszen a nemzeti szabadság jelképeivé váltak. 1991. október 6-án a szolnoki Zagyva-parti zöldövezetben emlékparkot avattak fel, ahol a 13 aradi vértanú kopjafái félkör alakban helyezkednek el. Az emlékpark a Szolnoki Galéria Baráti Körének kezdeményezésére jött létre. A kopjafák körülfogják az 1849-et és a Kossuth címert ábrázoló fatönköt. Fehér Tibor fafaragó, népi iparművész és Pándi István fafaragó készítette el az alkotást.  Az emlékpark az október 6-ai városi megemlékezések fő helyszíneként szolgál minden évben.
 
Lásd még, ajánlott irodalom:

https://mek.oszk.hu/06100/06162/html/index.htm
 
Felhasznált irodalom:

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1849_oktober_6_az_aradi_vertanuk_es_batthyany_lajos_kivegzese/
https://mult-kor.hu/utolso-perceikben-is-felelem-nelkul-neztek-szembe-a-halallal-az-aradi-vertanuk-20191006?pIdx=1
https://www.kozterkep.hu/35237/aradi-vertanuk-emlekmuve#
 
Fotó:

http://mek.niif.hu/03100/03185/html/barabas.jpg