Agóra történetek

Édes bosszúság
Édes bosszúság
2019-11-11

Jól tudjuk, hogy a csokoládét mindenki szereti. Mindegy, hogy kerek csokoládé, lyukas csokoládé, szögletes csokoládé, lapos csokoládé, Gombóc Artúrtól tudjuk, hogy egy a lényeg: hogy CSOKI legyen. Épp ezért számít telitalálatnak a Csokoládéfesztivál, amely immár hozzátartozik az őszi Szolnokhoz.

Idén november 9-10-én már nyolcadik alkalommal rendezi meg az Aba-Novák Agóra Kulturális Központ ezt a különleges gasztronómiai programot, melyen a magyar kézműves csokoládék színe-javát megkóstolhatják a látogatók. A szakma és közönség részéről egyaránt nagy érdeklődés kíséri a rendezvényt, melyet a hagyományoknak megfelelően kikapcsolódást nyújtó, kreatív szórakoztató programok tesznek teljessé.

Persze egy olyan nagyszabású rendezvény, mint a Csokoládéfesztivál, bizony komoly előkészületeket igényel szervezőktől és kiállítóktól egyaránt. Nem csak a rendezők készülnek lázasan már hetekkel-hónapokkal korábban, de a különleges édességeket bemutató kiállítók is próbálnak valami egyedi újdonságot bemutatni. A legtöbben közülük már kész finomságokkal érkeznek, melyek a legtöbb esetben nem csak ínycsiklandók, de igen látványosak is.



Nem árulunk el vele nagy titkot, ha elmondjuk, hogy az elmúlt években oly nagy sikert aratott grillázsból készült remekek, marcipánszobrok, kézműves csokicsodák bizony nem a helyszínen, az Aba-Novák Agórában készülnek, hanem már napokkal korábban, még otthoni környezetben alkotják őket tökéletesre az ügyes kezek. Aztán hogy miként érkeznek meg épségben a kiállítás helyszínére, az már más kérdés… Olykor bizony előfordul, hogy minden erőfeszítés, a legnagyobb elővigyázatosság ellenére elég egy óvatlan pillanat, megtörténik a baj, s a látványos édesség szinte törmelékké válik, mire megérkezik.

Az egyik visszatérő kiállítónak számító házaspár például immár alaposan megválasztja a Szolnokra vezető útvonalat, mióta alaposan pórul járt. Ám csak a férj tudja, hogy valójában nem is a kátyúk tehetnek a bosszantó balesetről. Még évekkel ezelőtt történt ugyanis, hogy az egyik korábbi Csokifesztiválra készülődve szokás szerint a férj hordta kifelé a műhelyből gondosan összecsomagolt édességeket, az asszony pedig pakolta befelé az autóba. Csakhogy az a fránya lépcső útban volt, a férfi megbotlott, s a kezében lévő dobozok szerterepültek. Szerencsére a felesége az egészből semmit nem látott, így gyorsan összekapkodta őket és buzgón reménykedett, hogy csak kevés baja esett a dobozok mélyén lapuló törékeny finomságoknak. Út közben pedig minden bukkanónál elmagyarázta az asszonynak, hogy csoda lenne, ha ilyen utakon épségben megérkeznének a kiállításra szánt alkotások…

Jól tudjuk mindannyian, hogy a Szolnokra vezető utak többsége bővelkedik kátyúkban, melyek ezúttal igazán jó szolgálatot tettek a kétballábas férjnek. A feleség szinte örült, amikor megérkezve a művelődési központba nekiláttak kicsomagolni és csupán két doboznyi összetört édességet talált. A férfi pedig mélyen hallgatott róla, hogy azok bizony az egész utat ilyen apróra tördelve tették meg, csupán a régi haveroknak árulta el, hogy a pusztításért az otthoni lépcsőt kell okolni, nem a kátyúkat.

Persze jól tudjuk, hogy a csoki darabokban is pont olyan finom, mint egészben, így a széttörtekből lett a kóstoló, mindenki nagy örömére. Az épségben maradt dobozokból pedig még épp elég csodálni való alkotás került elő, melyek ugyancsak nagy sikert arattak a látogatók körében. Arra pedig azóta már gondosan ügyelnek, hogy mindenképpen jó minőségű, kátyúmentes utakat válasszanak, ha kiállításra készülnek.