Agóra történetek

Hagyományőrzés és ami mögötte van
Hagyományőrzés és ami mögötte van
2020-05-08

A katonai hagyományőrzés több mint harci bemutatók sorozata. Közösségi életet, kirándulásokat, sportot és korabeli emberi értékek elsajátítását- átélése, sőt napjainkba való átültetését is jelenti, jelentheti. A harcosaink már meséltek, most lássuk Letenyei Fanni hagyományőrzőt, hogyan látja ezt a világot.

Hogyan találkoztál a témával/hagyományőrzésnek e válfajával?

Nagyjából 12 éve kóstoltam bele a dologba. Az akkori párom és a testvérei, barátai kezdtek el, teljesen önmaguk szórakoztatására - viking hagyományőrzéssel foglalkozni. Mindent magunknak csináltunk botos-fürdőköntösös módjára. Akkor még egyáltalán nem korhű módon.

Miért kezdtél el érdeklődni a tevékenység iránt?

Általában az embert érdekli a párja hobbija, vagy legalábbis megpróbál úgy csinálni, mintha. Én is így keveredtem a hagyományőrzés témájába. Aztán szépen lassan beszippantott ez a dolog, a társaság, a kaland.

Egy hagyományőrző mennyit ad a tudásanyagára?

Szerintem ez teljesen egyénfüggő. Attól is függ, ki mivel foglalkozik. Gondolok itt arra, hogy sima "mezei" hagyományőrző, esetleg harcos az illető, akkor már több dologgal kell tisztában lennie. Én a magam részéről leginkább a külsőm korhűségére törekszem, de mivel vannak a csapatban sokkal naprakészebb emberek a témában, ezért, őszintén szólva, nem bújom minden nap az ezzel kapcsolatos szakirodalmat.

Fontos számodra a múltunk, történelmünk?

A történelem érdekel, nagyon is, de nem mondanám, hogy például hagyománytiszteletből művelem ennek őrzését. Ettől függetlenül fontosnak tartom, hogy tisztában legyünk a múltunkkal, történelmünkkel, mert a múltunk tesz azzá, akik ma vagyunk.

Szerinted a hagyományőrzőket mi fogja meg a középkori életmódban?

Véleményem szerint ez egyéni kérdés, van akit a társaság, van akit az, hogy új helyekre juthat el, van aki meg egész egyszerűen imád nomád körülmények között, távol a zsúfolt városoktól kicsit kikapcsolódni.

A hagyományőrzéssel kapcsolatban mely emléked a legkedvesebb, legemlékezetesebb?

Ez nagyjából olyan, mintha megkérdeznéd egy nőtől, hogy melyik a kedvenc cipője. Az egyik szép, a másik meg kényelmes. Én ugyanígy vagyok az emlékekkel, szinte mindegyik kedves nekem. Kétségtelenül a legemlékezetesebb az volt, amikor 2012-ben, még viking hagyományőrzőként a suceava-i középkori fesztiválon 8 hónapos kismamaként vettem részt, és a hídharc apropója az volt, hogy engem, mint a főnök asszonyát, elcsábított a csúnya ellenség. A mókás az volt, hogy egy szót sem értettem a román beszédből, utólag derült ki, hogy a felvezetés nem volt éppen közönségbarát, én viszont tudatlanul csak mosolyogtam.

Hogy kell elképzelni egy hagyományőrző rendezvényt? Ilyenkor minden modern dolgot otthon hagysz és beülsz az "időgépbe"?

Köztünk is vannak mindenféle hagyományőrzők. Én nem az a fajta vagyok, aki időgépbe ül és 3 napig semmi kommunikáció a világgal. Számomra is kikapcsolódás, főleg ha olyan helyre megyünk, pl. Csehországban egy erdővel körülvett völgyben voltunk, se áram, se semmi. Az igazán vadregényes volt, de azért már a komfortzónám határait feszegette.

Mi az, ami leginkább a szívedhez nőtt a klub kapcsán az évek során?
A társaságunk mindenképpen szívemnek kedves. Nehezen barátkozó típus vagyok, habár elsőre ezt nem gondolná rólam senki. Viszonylag új embernek nevezhetem magam, hiszen bár Kucser Istvánt már ismertem, csak 2018 júliusában találkoztam a csapattal először, annak ellenére, hogy egy másik csapatban is együtt voltunk pár évig. Újként bekerülni egy viszonylag összeszokott társaságba nem egyszerű, de szerintem egész jól sikerült beilleszkednem, szerencsére nemcsak amolyan "3 napig együtt haknizunk, aztán mindenki megy a dolgára" típusú csapat a mienk, foglalkozunk egymással, összejárunk a rendezvényeken kívül is.

Hogyan élik meg rokonaid, barátaid, hogy hagyományőrzéssel foglalkozol?

Ez olyan, mint bármelyik más hobbi, amire időt és energiát szán az ember. Látják, hogy szeretem csinálni és örömet okoz, így elfogadják. Ha helyben van a rendezvény és lehetőségük van rá, meg is látogatnak, például Szolnok Napjára tavaly a 7 éves lányomat is elvittem, nagyon tetszett neki, azóta könyörög nekem, hogy csináltassunk neki is ruhát.

Ha valaki úgy gondolná, hogy belevetné magát a hagyományőrzésbe, hol kellene kezdenie?

Röviden és tömören: Google a barátunk. Ha én most érdeklődnék a dolog iránt, mindenképpen az interneten, Facebookon kezdeném. Rengeteg csapatnak van saját oldala, fel lehet venni a kapcsolatot velük online. Ha valaki érdeklődik irántunk, mi is elérhetőek vagyunk akár az Aba-Novák Agórában a járványhelyzet után, vagy a Facebookon a Zolnok Bandérium oldalán.