Agóra történetek

Miért éppen Aba-Novák?
Miért éppen Aba-Novák?
2019-08-21

Lehetne akár Tisza Gyöngye, Chiovini Ferenc vagy akár Sebesélyén Éva Kulturális Központ is. Hogy éppen Aba-Novák Vilmosról nevezték el 2006-ban Szolnok művelődési központját, arról maguk a városlakók döntöttek.
 

Immár 13 esztendeje, hogy befejeződött az intézmény felújítása. A nagyszabású rekonstrukció végéhez közeledve a város közgyűlése úgy határozott, névadó pályázatot hirdet, legyen konkrét neve is a háznak, ne csak ilyen-olyan jelzőkkel felcicomázott művelődési központ, mint az elmúlt évtizedekben volt. Hónapokon keresztül várták a javaslatokat, s érkezett is közel száz variáció a szolnokiaktól. Ezeket az önkormányzat humán főosztályának munkatársai csoportosították, majd a közgyűlés elé vitték. A testület tagjai pedig ragaszkodtak ahhoz, hogy a kiválasztott név olyan közismert személy neve legyen, aki valamilyen módon kötődött Szolnokhoz, s e szempont alapján szavaztak a lehetőségekről.

Érdekesség, hogy a pályázatra nem csak személyneveket küldtek be az ötletelők, hanem az épület funkciójára utaló, illetve fantázianevek is szép számmal megjelentek a listában. Többek között Artéria, Arterra, Tisza Gyöngye, Kristály, Szolnok Háza, Muzsikaszó Palota és Kedves Otthon is szerepelt a javaslatok között. A konkrét nevek között pedig megtalálhatjuk Aba-Novák Vilmos mellett Kodály Zoltán, Chiovini Ferenc, Buday Péter, Sebestyén Éva nevét egyaránt. Ma már tudjuk, hogy az épületet végül Aba-Novák Kulturális Központnak keresztelték el a testület tagjai, s a 2006 szeptember 1-jén, a város napján felavatott, újjászületett intézmény azóta a jeles festő nevét viseli, immár Aba-Novák Agóra Kulturális Központként.


Kép forrása: kieselbach.hu, hu.wikipedia.org

De valójában ki is volt a névadó Aba-Novák Vilmos? A II. világháború előtti korszak egyik legeredetibb festőegyénisége ugyan Budapesten született és tanult, ám1930-tól egyre több időt töltött a Szolnoki Művésztelepen, majd tanítványait is ide irányította. Freskófestőként számos állami és egyházi megbízást teljesített, nevéhez fűződik többek között a szegedi Hősök kapuja és a székesfehérvári Szent István-mauzóleum szekkóinak megalkotása. 1937-ben elnyerte a párizsi világkiállítás, 1940-ben a XXII. velencei biennálé nagydíját. A párizsi kiállításon képeit meglátva Pablo Picasso állítólag ezt kérdezte: „Ki ez a barbár zseni?”

Azon túl, hogy ezer szállal kötődött a Szolnoki Művésztelephez, igazán közismertnek számítanak a jászszentandrási templomba festett freskói, melyeket Chiovini Ferenc segítségével alkotott. Ez az 1933-ban készült mű annak idején meglehetősen nagy vihart. A művész unokáját, Kováts Kristófot többek között ennek történetéről kérdezte egy interjú során Szathmáry István, az Új Néplap újságírója.

– Valóban nagy, de részben gerjesztett vihar volt annak idején körülötte. A települést szegény béresek alapították, akik pár évtized múltán saját erőből templomot is építettek, majd a szintén Szolnokon alkotó Chiovini Ferenctől falképeket is rendeltek templomukba.  Ő bevonta a munkába Aba-Novák Vilmost is, aki addigra a szegedi Dömötör-torony faliképeivel aranyérmet nyert Padovában. Az őt jellemző felfogással készített munkái alaposan eltértek a megszokott ájtatoskodó ábrázolásmódtól, amit sem az egyszerű hívek, sem a papság nem fogadott elismeréssel. Ráadásul szokása szerint sok helyi embert is fölfestett a falra – volt, akit a falusiak kértek szerepeltetni –, de például a boltost a hitelezés megtagadása miatt a pokolban senyvedő lelkek közé tette. Egészen a Vatikánig jutott az ügy, mert Oberten Odilo páter zarándoklatot vezetett oda azzal a panasszal, hogy Aba-Novák megvalósította az ecsettel való káromkodás bűnét. Végül a korszerűbb szemléletű szakértők Aba-Nováknak adtak igazat, így maradhatott a freskó.

Akárhogy is, Aba-Novák Vilmos korának egyik legnagyobb festőegyénisége volt. Azzal pedig, hogy Szolnokot választotta alkotóhelyként, beírta magát a város kulturális történetébe.