Agóra történetek

Tavaly ilyentájt…
Tavaly ilyentájt…
2020-05-04

Ezekben a hetekben üresen konganak az Aba-Novák Agóra Kulturális Központ terei. A járvány idején minden tervezett rendezvény elmarad, így most csak az online térben élvezhetjük a ház által kínált kulturális szolgáltatásokat.
 

Pedig általában lázas szervezőmunka folyik az intézmény falai között, a legtöbb esetben egyszerre több rendezvény előkészítésén is munkálkodnak párhuzamosan a szervezők. Tavaly ilyentájt például igazán nagyszabású, jubileumi gálára készültek, a 25. alkalommal megrendezett Szolnoki Országos Néptáncfesztiválra. Emlékezhetünk rá, a sok évtizedes múltra visszatekintő, minden második esztendőben zajló program óriási sikerrel zárult. De vajon miként kezdődött?

A szolnoki néptáncfesztiválok története egészen 1964-ig nyúlik vissza. A kezdetekkor elsősorban az volt a cél, hogy a felnövekvő fiatal koreográfusok olyan szakmai, táncbéli tanácsokat kapjanak, melyek felhasználásával művészi pályájuk magasra ívelhet. A magyar néptáncmozgalom mai élvonalát és derékhadát jelentő táncosok, zenészek, koreográfusok, vezetők, e művészeti ágban meghatározó személyiségek között talán nincs is senki, aki a mostanáig összesen 25 alkalommal megrendezett szolnoki találkozón szerepelt volna.

Fontos törekvés volt, hogy elősegítsék a magyar tánckultúra, az együttesek művészi fejlődését; fórumot biztosítsanak a különböző felfogású alkotói törekvéseknek. A néptáncfesztivál elősegítette az együttesek közötti barátság mélyülését is, hiszen egy-egy ilyen találkozón a versengők nemcsak megismerték egymás eredményeit, de tisztelegtek is a jobb, a szebb, kiemelkedőbb művészi teljesítmények előtt. A kiemelkedően rangos szakmai figyelem mellett – az évek során a zsűritagok között köszönthettük többek között Györgyfalvai Katalint, Eck Imrét, Kallós Zoltánt, Novák Ferencet, Rábai Miklóst, Rossa Lászlót, Seregi Lászlót, Vásárhelyi Lászlót - az élvonalhoz tartozó kiváló együttesek mutattak be korszakos jelentőségű műveket.



A kétezres évek elején, egy évtizedes, kényszerű szünet után 2009 tavaszán a város és az Aba-Novák Kulturális Központ a Tisza Táncegyüttessel közösen az ország legnagyobb múltú, és a színpadi néptáncművészet legnagyobb hatású fesztiváljának újraindítására vállalkozott. Azóta is tapasztalhattuk a néptáncmozgalom nagyszerű találkozóin, hogy a szervezők lelkesedése mellett elsősorban a részt vevő koreográfusok alkotókedve élteti a rendezvényt. Az a művészi ambíció, amellyel mindig keresik az újat, a szebbet, a kifejezőbbet, amely nemcsak külsőségeiben, de érzelmekben, gondolatokban is sokat nyújt, nézőnek, táncosnak egyaránt. Különösen fontos ez manapság, az értékrendjében szétzilálódott, zaklatott világunkban.

Így azután a huszonöt alkalom után remélhetőleg jövő év tavaszán immár huszonhatodjára is népviseletbe öltözött fiúk és lányok énekelnek, táncolnak majd Szolnok utcáin, amint a fesztivál nyitányaként köszöntik a város lakóit.

Hiszen ma is nagyon kell az ősi magyar dal, a népbánata vagy épp öröme által évszázadokon át teremtett, alakult tánc, az emlékeztető, fogódzó, hogy nemes és nagy örökség birtokosai vagyunk. Elfelejtett önmagunkat érezzük meg a bús-keserves, vagy épp szilaj dallamokban, a tánc és táncos egymásra találásában, a legényesek hetykeségében. Fellépők, koreográfusok, szakértő bírák és laikus nézők egyaránt.

Szilvási Zsuzsa