I. Pálóci Torna

I. Pálóci Torna
I. Pálóci Torna 
 
Különleges régészeti lelet került elő Szolnokon, a Zagyva tiszai torkolatánál található várszigeten 2016 nyarán. A vörösmárványból faragott sírtöredékre egy mélygarázs munkagödrének lemélyítésekor bukkantak rá még 1996-ban. Ám az értékes relikvia kalandosan, csak a közelmúltban került a szakemberek elé.

A síremlékrészlet a Szolnokot birtokló Pálóci família egyik tagjához köthető. A Pálóciak a 14. század végén még szerénynek mondható vagyonnal rendelkeztek, székhelyük a Pálóci kúria volt. Felemelkedésük Zsigmond király (1387–1437) uralkodása alatt kezdődött, és a 15. század elején kerültek a bárói méltóságviselők közé. A királyi udvar belső köréhez tartoztak, magas állami hivatalokat töltöttek be és országos méltóságokat nyertek el. Elsősorban a királyi Magyarország északkeleti részén birtokoltak: Ung, Bereg, Zemplén, Abaúj, Sáros, Borsod, Gömör, Heves megyékben, valamint Nyitra és Pozsony megyékben. Szolnokot pályájuk felfelé ívelő szakaszán, Engel Pál szerint 1438 körül, Bárány Attila megállapítása alapján pedig 1437 és 1444 között szerezték meg. Szolnok egészen 1526-ig, a Pálóci család férfi ágának kihalásáig a tulajdonukban maradt. A várszigeten megtalált sírkőtöredék a 15–16. század fordulója körüli évtizedekre keltezhető, amikor Szolnokot már egy jó ideje ez a família birtokolta. Bizonyosra vehetjük tehát, hogy a lelet hozzájuk köthető, de hogy pontosan kié lehetett, azt homály fedi. Egyértelmű bizonyossággal ugyan nem szűkíthető le egyetlen személyre, de mindent egybevetve az a legvalószínűbb, hogy a síremlék Pálóci Imrének, Mátyás király pohárnokmesterének (magister pincernarum regalium), lovászmesterének (magister agazonum regalium) készült, akinek leányát, Annát, Ernuszt János vette el feleségül.
Az oszmánok ugyan 1552-ben elfoglalták Szolnokot, de a Zsigmond-kori egyház a keresztény magyarok használatában maradt, és egészen a 16. század 90-es éveinek közepéig működhetett. A plébániatemplom belső terének messze a legjelentősebb művészeti emléke, a lovagalakos sírkő eddig az időpontig még vélhetően épen maradhatott. A templom elbontását követően, köveinek másodlagos felhasználásával emelték a Bektas pasa-dzsámit.  A Pálóci-síremlék is gyaníthatóan ennek a folyamatnak eshetett áldozatul. A sírkőlapot valószínűleg átszállították a várba, majd leválasztották róla a féldomborművű szoboralakot. Míg a figura kisebb-nagyobb darabokra szétesett töredékeit kidobták, addig a lecsupaszított kőlapot beépíthették egy kivitelezés alatt álló épület padozatába.

Ma is zajló feltárás a várszigeten eredményeivel még várat magára, viszont a föld alól előkerülő leletek és a síremlékrészlet miatt azt biztosan állíthatjuk, hogy a középkori Szolnok egy sokkal jelentősebb város volt, mint ahogy azt eddig képzeltük. Talán nem túlzás már most a Pálóciak évszázados fészkének nevezni Szolnokot. Ezért a Pálóci család tiszteletére rendezzük meg az I. Pálóci Tornát hagyományteremtő szándékkal.
Akik még nem hallottak erről a sportról, azoknak is különleges élményben lesz részük. A fullcontact páncélos vívás a lovagi tornák hangulatát és a középkor fegyverzetét ötvözi a modern küzdősportok keménységével és szabályozottságával. Látványos küzdelmek, garantált izgalom vár a nézőkre.