Családkutatók klubja
Foglalkozások: havi egy alkalommal, a hónap harmadik szerdáján 15:00 órától
Klubvezető: Ari ILona
A klub célja: a családtörténet-kutatás népszerűsítése, a családkutatással foglalkozók számára új ismeretek nyújtása, információ közvetítés, kapcsolattartás hasonló témával foglalkozó szervezetekkel, magánszemélyekkel
Taglétszám: 140 fő
Tevékenysége: ismeretterjesztő előadások
Kapcsolattartó: Pintér Zszuzsanna
Elkészült a szolnoki Aba-Novák Agóra Kulturális Központ és a Magyar Családtörténet-kutató Egyesület közös kiadásában a „Kis füzetben nagy segítség a CSALÁDKUTATÁSHOZ” füzetsorozatának 4., sokak által várt elektronikus kötete. Az ünnepi online könyvbemutatóról készült felvételt itt nézhetik meg.
Beszámoló az ANKK Családkutató Klubjának 2020-as évéről
január 10. A klubtagok beszámolója a saját kutatási eredményeikről. Tatár Andrásné, Fülöpné dr. Sisák Zsuzsa
Tatár Andrásné: Családkutatási eredmények alapján bekötés Mária Terézia Úrbéri Tabelláihoz egy somogy megyei alsoki jobbágycsalád (most Csurgó-Alsok) Lutor-Lutár família, és egy Túróc vármegyéből származó nemes család – Ruttkay família példáján a szatmár megyei Nagyecsedből, Vágújhelyen keresztül visszakapcsolás Túrócba –Ruttka – Kostyán – Pribóc helységekbe.
Fülöpné Sisák Zsuzsanna: Migráció Magyarországon, közelebbről a Dél-Alföldön. Szerepe, eredményei a XVII-XVIII században. Az előadást a fogalmak tisztázásával, a felhasznált források – köztük a mi „Kis füzetben nagy segítség a CSALÁDKUTATÁSHOZ” füzetsorozatunk - felsorolásával vezette be. A kutatás során kapott személyes élmények végigkísérték a munkát. A saját őseiről megtudtak ismertetését külön az apai és anyai ágra bontva hallhattuk. Mint minden családkutatásnál, itt is szóba kerültek a történelmi és helytörténeti események. Az előadásról részletes beszámoló készült.
Január 28-án disznótoros program Lékó Erzsébet szervezésében: a Családkutatók 20 fős csoportjával részt vettünk egy nosztalgikus disznótoros ebéden Jászteleken. Menetrend-szerinti autóbusszal utaztunk. Ebéd előtt Erzsi rövid ismertetőt adott Jásztelek történetéről, a falu nevezetes ásatási leletéről. Ezután elkezdődött a jászsági szokás szerinti ebéd.
Menü a házi pálinkás köszöntő után a következő volt:
Orjaleves csigatésztával
Leves-hús tormával
Töltött káposzta
Sült hurka, kolbász krumplival, savanyúsággal
Hájas diós kifli, üdítő, ásványvíz, presszó kávé
A finom, nem éppen fogyókúrás, jó hangulatú ebéd után - a visszaúti indulásig - programunk szerint átmentünk a Művelődési Házba, ahol a könyvtár vezetője élményszerű ismertetőt adott a község kulturális életéről. Ezt követően kalóriában, élményben gazdagon indult haza a vidám társaság.
február 8, 10:30 Túri Fazekas Múzeum „Gyökerek és szárnyak” kiállítás megnyitó Mezőtúron
Jeles alkalom adta az ötletet ennek a kiállításnak a megrendezésére, 10 éves lett a Bodoki Fodor Helytörténeti Egyesület Családkutató Tagozata. A kiállításunkon nemcsak az újabb eredményeinkről akartunk beszámolni, hanem - a címéül választott goethei idézetnek megfelelően - egy-egy villanásra elvinni a nézőt a máig is. Merre tartottak, honnan-hová jutottak az egyes családok leszármazottai. Másik alapgondolat az összefogás, az együvé tartozás és az együttműködés fontosságának bemutatása volt.
Kiállításunk több részre tagolódott. Legelőször is bemutattuk a Bodoki Fodor Helytörténeti Egyesület Családkutató Tagozatát. Honnan indult a gondolat 10 évvel ezelőtt: együtt kutatni a családjaink történetét, és kik segítették az ötlet valóra váltását. Mit végeztünk egy évtized alatt, milyen eredményeink vannak. Mindezt közel 200 fotóval igyekszünk illusztrálni, amelyekből csak töredék jutott a falra, a bőség miatt a számítógépet is segítségül hívtuk.
A saját famíliánkról szóló mondanivalónkat néhány esetben nem a szokványos családfák köré fűztük fel, hanem különleges eszközöket is igénybe vettünk. Volt festményekkel tűzdelt idősor, az életmódot bemutató tanya makett, egy tősgyökeres mezőtúri családot bemutató film. Néhány esetben családfa program segítségét vettük igénybe a több száz személy adatainak kezelésére. Ezek nemcsak a kiállítás időtartama alatt lesznek elérhetőek az érdeklődők számára. Sőt, további családok feltöltését tervezzük. A következő rész Katonatörténetek címszó alatt futott, ezzel igyekszünk felhívni a figyelmet és méltó emléket állítani főként a vérzivataros 20. század hadviseltjeinek. Egyelőre a saját családunkban fellelhető relikviák (fényképek, levelek, dokumentumok, tábori lapok, tárgyi emlékek, elbeszélések stb.) alapján készültek írások, de a jövőben szeretnénk a városban egy mozgalmat elindítani.
A megnyitóról a Mezőtúri Városi Televízió felvételt készített, amely megtekinthető: https://www.youtube.com/watch?v=QgzlJdUwVmA&t=1101s
.jpg)
február 19 és 27-én vezetéssel egybekötött látogatásra hívtuk a szolnoki és gyulai családkutatókat és természetesen a helybeli érdeklődőket. A további tárlatvezetéseket sajnos megakadályozta a járvány.
.jpg)
február 21. A klubtagok beszámolója a saját kutatási eredményeikről. Huberné Doroszlai Éva, Huber Ferenc
Huberné Doroszlai Éva egy kutatásáról számolt be, amit a Damjanich János Múzeum pályázatára adott be. A témája: Kitelepítések a szülőfalujába, Fegyvernekre.
Elmondta, hogy az inspirálta a megírásra, hogy ajándékba kapott a család a szomszédjukba deportált, még ma is élő hölgytől egy részletes visszaemlékezést azokról a kegyetlen évekről. Ez a kötet (és még Lázár Andor visszaemlékezései) remek korrajz arról, hogyan zajlott le 1951 és 53 között ez a törvénytelenség, hogyan tudtak mégis méltósággal élni.
A történelmi háttér, az előzmények bemutatása után Éva konkrét fegyverneki helyszíneket, eseményeket, dokumentumokat, fotókat mutatott be a saját kutatásai alapján. Járt levéltárban, családoknál, telefonon, levelezésekben kapott hiteles történeteket, képeket.
Összegzésként még kinyomozta, leírta, hogy hogyan éltek tovább ezek az emberek, akiknek csak annyi bűne volt, hogy az előző rendszerben töltöttek be magas pozíciókat és jó lakásuk volt Budapesten.
Huber Ferenc a saját családi kutatásáról számolt be BARANGOLÁS AZ ANYAKÖNYVEKBEN címmel.
Az indíttatás nála is megvolt, kapott egy táblázatot a METZINGER családról, közben a felesége megszervezte az. 1 családi találkozót, ahova sok adatot kellett keresni. Miket használt fel? Ezekből ízelítőt mutatott be. A mormonok munkái, egyházi anyakönyvek, kapott segédanyagok, mások kutatásai. Mindenütt láthattunk példákat, hogy az elírásokból, a helytelenül beírt dátumokból, az olvashatatlan anyakönyvekből milyen gondok születhetnek. Felvillantott néhány érdekes anyakönyvet Szolnokról, Kunhegyesről, Kisújszállásról. Táblázatokat állított össze az anyai és apai felmenőiről. Térkép készült az ősök lakhelyéről. A forrásmunkák között említette többek között a Kis füzetben nagy segítség, a Csátalja német nyelvű kiadványát, az unokatestvére pályázati anyagát.
Úgy érezte, hogy szerencse is kell 1-1 családfa sikeres kutatásához. Néhány érdekességet, csemegét is talált a kutatásai során: párat megosztott velünk.
A KARANTÉN ideje alatt
június 9. Egy különleges eseményről is érdemes itt beszámolni. Voltak, akik próbálnak némi színt vinni a távolságtartás miatt elszürkült világunkba. Egyik ilyen Nagy István és felesége, Nagy Emőke által online megrendezett Hely- és Családtörténeti Nap eseménye. Bizonyára emlékeztek rá, mi is támogattuk ezt a kezdeményezést. Maga a rendezvény a Molnár József 115-múltunkkal a jövőnkért Facebook csoporton belül zajlott. Helyet kapott benne a szolnoki és mezőtúri családkutatók
bemutatása is. Megnézhető (bár nekem már nagyon nehezen nyílik meg):
https://www.facebook.com/ariilona/videos/2983300588373352/
Eredeti tervek:
március 20. Hortiné dr. Bathó Edit a Jász Múzeum Igazgatója: Kik azok a jászok? A járványhelyzet miatt áthelyeződött július 17-re.
A 2020.április 16-19 között tervezett felvidéki kirándulás a járványhelyzet miatt legnagyobb sajnálatunkra elmaradt. Pótlására szeretnénk sort keríteni.
április 24. Szabó Dorottya főlevéltáros, MNL: Az online térben elérhető adatbázisok, kiemelve a megújult Levéltári Portál és az Adatbázisok Online használata. A „Hetedíziglen” program keretében az MNL J-N-Sz Megyei Levéltárával közös klubfoglalkozás. A járványhelyzet miatt áthelyeződött október 16-ra, ugyanezért online előadást hallottunk helyszíni vetítéssel.
május 14-16. Egyéni foglalkozás két helyszínen: Mucsi László a levéltárban, Kónya Zsuzsanna az ANKK-ban. A járványhelyzet miatt áthelyeződött július 30-31-re.
május 15. Kónya Zsuzsanna tiszteletbeli klubtagunk: Őseim nyomában, Budakalásztól Nagykörűig. A járványhelyzet miatt július 31-én.
június 19. Kis Krisztián Bálint történész: Magyarország nemes családjai II. rész. A járványhelyzet miatt áthelyeződött augusztus 14-re.
A tavasszal elmaradt foglalkozások pótlása érdekében nem tartottunk nyári szünetet.
június 26. Ari Ilona: Gyökerek és szárnyak- családtörténeti kiállítás Mezőtúron.
Az előadás itt nézhető vissza:
https://www.facebook.com/100000803199288/videos/3087396927963717/
Kétféle módon tettük elérhetővé az előadást:
1. Azok számára, akik tagjai a CSALÁDKUTATÓK KLUBJA SZOLNOKON Facebook csoportnak, ezen keresztül. (Utólag megnézhető: https://www.facebook.com/ariilona/videos/3087396927963717)
2. Akik nem tagjai a Fb. csoportnak, vagy érthető módon, szívesen találkoztak a többiekkel, vetítés volt az ANKK-ban.
július 17-én, 15 órától Hortiné dr. Bathó Edit a Jász Múzeum igazgatója: Kik azok a jászok?
Az előadás bevezetőjeként pár képben megismerhettük a jászok jelenlegi lakóhelyének, a Jászságnak földrajzi elhelyezkedését, a táj szépségét.
Ezután az előadó bemutatta őshazájukat a jelenlegi Oszétia területén, majd végigkövethettük vándorlásuk, a magyar földre való betelepülésük történetét, kapcsolatukat a kunokkal. Megtudtuk, hogy már a tatárjárás előtt megjelentek jelenlegi lakóhelyük területén, majd az évszázadok alatt elszakadtak a magukkal hozott keleti kultúrától és teljesen asszimilálódtak környezetükbe.
Képet kaphattunk a török hódoltság idejéről, majd a bécsi udvar próbálkozásairól, melyek során korábbi önállóságukat akarták megszüntetni. Képzeletben láthattuk őket a Rákóczi szabadságharcban, majd Mária Terézia hadseregében is.
Részletes tájékoztatást kaptunk a Jászkun Redemptió létrejöttéről, mely erőteljesen felvirágoztatta a jászok későbbi évtizedeit egészen 1876-ig. Ekkor megszűnt a Jászkun Hármas Kerület és létrejött Jász-Nagykun- Szolnok megye. Ezzel a lépéssel a jászok és a kunok élete teljesen megváltozott, betagozódtak az új közigazgatási rendszerbe.
Az előadás végén a jászok szimbólumáról, a jászkürtről szerezhettünk ismereteket, melyről sokan Lehel kürtjeként hallhattak korábban.
Zárásként a jász szokások, népviselet, hímzések felelevenítésében és korunkba illesztésében kezdeményező szerepet vállaló Jász Múzeum munkásságába pillanthattunk be.
A facebook elérhetőséggel rendelkező csoporttársaink a következő linkre kattintva meghallgathatják az eredeti előadást.
https://www.facebook.com/groups/1298785610241550/permalink/3171015509685208/
Köszönhetően Kónya Zsuzsannának, aki a külön felvett hanganyagot és a prezentációt összehozta.
július 30-31. Újra lehetőség nyílt az egyéni foglalkozásokra:
- MNL J-N-Sz Megyei Levéltárban (5000 Szolnok, Pozsonyi út 40-42) Mucsi László vezetésével:
o július 31-én, pénteken, 8:30-13:00 óráig.
- Kónya Zsuzsanna, tiszteletbeli klubtagunk az ANKK oktatótermében, július 31-én 9:00-13:00 óráig
július 31-én, 15 órától Kónya Zsuzsa tiszteletbeli klubtagunk: Őseim nyomában, Budakalásztól Nagykörűig.
Az előadó a hosszú évek munkájával összegyűjtött nagy mennyiségű anyagából az átlagemberek életét kívánta bemutatni hallgatóságának. A terv valószínűleg ez lehetett, mégis nagyon érdekes sorsú, különleges embereket ismerhettünk meg Kónya Zsuzsa ősei között. Az élettörténetek gazdagon dokumentálva jelentek meg előttünk, ezzel is bizonyítva, hogy a türelmes és szerteágazó kutatás fantasztikus eredményeket produkálhat. Láthattunk régi fotókat, anyakönyvi bejegyzéseket, vagyonösszeírásokat, hagyatéki hirdetést tartalmazó újságcikket, egyházmegyei névtárakat stb. Ezekben kisebb-nagyobb kiegészítéseket talált felmenőiről a szorgalmas kutató.
Az igen érdekes előadás mindannyiunk számára értékes információkat tartalmazott, melyeknek segítségével továbbléphetünk saját családunk kutatásában.
A facebook hozzáféréssel rendelkező tagjaink a következő linkre kattintva megnézhetik az előadás rövidített változatát:
https://www.facebook.com/zsuzsa.konya.9/videos/2919119554882573
augusztus 14. Kis Krisztián Bálint történész: Magyarország nemes családjai II.rész
Az előadás itt nézhető vissza:
https://www.facebook.com/groups/1298785610241550/permalink/3503746916412064/
szeptember 11-én Farkas Imre és Kovács János mesterszállási helytörténet-kutatók: Mesterszállási családok, történetek.
Mesterszállás egyike lehet azon kivételes magyarországi településeknek, amelyekről sok kiadvány, könyv jelent meg az utóbbi évtizedekben, feldolgozva a falu múltját, történetét. Az előadásból megtudhattuk, hogy átlagosan 2 évenként vehettek a kezükbe az ott élők újabb és újabb könyveket, összesen 9 db-ot, melyekből részletes információkhoz juthattak saját lakóhelyük korábbi éveiről, lakóinak életéről. Ebbe a sorba illeszkedik a most bemutatott könyv, amelynek létrejöttéről az ötlettől a megvalósulásig a bevezetőben hallhattunk.
A koncepció egyszerű: minden család egy képen keresztül mutathatta be legkiemelkedőbb személyiségeit, saját életének legjellemzőbb fordulatait. Ilyen módon kb. 90 család bemutatkozása került bele az első kötetbe. Az anyaggyűjtés során azután annyi érdekes történet került elő a feledés homályából, hogy a szerzők egy második kötetet is összeállítottak, amelyben már régi történetek kerültek a középpontba. Az előadás során mindkét könyvből bemutatásra kerültek a legkülönlegesebb képek, ill. történetek.
A facebook elérhetőséggel rendelkező tagjaink a következő linkre kattintva megnézhetik a teljes előadást:
https://www.facebook.com/pinter.zsuzsanna.71/videos/2751888321696291
A Mezőtúri Városi Televízió Életutak Magazin. 2020. október 9-i adáásának vendége Ari Ilona volt
október 16-án Szabó Dorottya: Online elérhető adatbázisok (megújult levéltári portál, AdatbázisokOnline) Az előadás nem csak a Facebook csoportunkon belül követhető utólag is https://www.facebook.com/Dotyka/videos/10158705061922180 hanem megkaptuk a prezentációt, amely ide kattintva érhető el: https://prezi.com/p/hshm__mqfvlc/?present=1
november 26-án némileg kárpótolt minket az elmaradt klubfoglalkozásért, hogy megkaptuk a klubkönyvtárunk leltárát. Dr. Szabó Mátyásné Sárika és Lékó Erzsébet jóvoltából elkészült a könyvek és a folyóiratok jegyzéke. Köszönet nekik érte! Remélhetőleg nemsokára felkerül az ANKK honlapjára is! E sorok írásakor nem tudjuk, mikor lesz lehetőségünk a kölcsönzésre, addig is érdemes böngészni a listát.
december 2. Pótolhatja az elmaradtakat az ARCANUM rejtelmei előadás Youtube felvétele is. https://www.youtube.com/watch?v=q1JAukhSzV4&fbclid=IwAR1bDeWhA3r8mFgxf3CzMUo5HhWzAxcVu2B6jHeBvrWGBaWqID9typxeAHg
Előadó: Biszak Előd, az Arcanum munkatársa
december 18-án könyvbemutató: Elkészült a szolnoki Aba-Novák Agóra Kulturális Központ és a Magyar Családtörténet-kutató Egyesület közös kiadásában a „Kis füzetben nagy segítség a CSALÁDKUTATÁSHOZ” füzetsorozatának 4., sokak által várt elektronikus kötete. Az első, ünnepi könyvbemutató megtartását a Magyar Nemzeti Levéltár vállalta magára, amelyre december 18-án került sor. A hagyományosan az MNL meghívására létrejött eseményt a technikai háttér körüli zavarok miatt csak kevés (4?) klubtagunk élvezhette. Megismétlése januárban várható.
Összefoglaló a Családkutató klub 2019. évi munkájáról
Immár kilenc éve a szokásos nyári szünetet kivéve a klubfoglalkozásainkat havonta tartottuk. Az év kiemelkedő eseménye a szeptemberi szakmai nap volt, amelyre meghívtuk a Magyar Családtörténet-kutató Egyesület képviselőit is. Igen jól sikerült szakmai kirándulást szerveztünk Nyíregyháza és környékére, még a határon túl is eljutottunk. Mindkét eseményről a továbbiakban részletesen beszámolunk. A már kialakult gyakorlatnak megfelelően értesítettük a klubtagjainkat az érdeklődésre számot tartó – elsősorban kulturális – programokról, ahol általában szép számmal képviseltettük magunkat. Újra megerősítve azt a vélekedést, hogy a családtörténet-kutatással foglalkozó emberek általában nyitottak.
A programjainkról időrendben és kissé részletesebben:
-Január 18. Tovább folytattuk a klubtagjaink beszámolóját az általuk végzett kutatásokról. Elsőként Tatár Andrásné Éva a tőle megszokott alapossággal ismertette a közelmúlt kutatásainak eredményét. Majd Kálló Sándorné Margitka következett, aki mindnyájunkat meglepett. Az amúgy inkább hallgatag klubtársunk mindnyájunkat lenyűgöző előadásban számolt be az általa végzett kutatásokról.
Mivel az előző év zárásakor az ifjúsági pályázat eredményhirdetése elhúzódott, nem maradt idő a szakmai utak ismertetésére. Egyik pótlására most került sor. Sok-sok fényképpel illusztrált eladás következett Tatár Andrásné és Huberné Doroszlai Éva jóvoltából a Déldunántúlra és Eszékre vezetett kirándulásról. A legfőbb állomások: Pécs – Szigetvár – Kaposvár – Somogyvár – Kaszó – Baláta-tó – Csurgó – a határon túli Majláth-kastély – Eszék.
Hagyományteremtő szándékkal rendeztük meg a mindenki születésnapját.
-Február 15. Ismét klubtagjaink beszámolójára került sor. Vécsey Zoltán két téma köré csoportosította a mondanivalóját: Vécseyek Pamlényban, továbbá az amerikai emigráció. Pamlény egy valaha szebb napokat látott kis falu észak Borsodban, közel a szlovák határhoz. Ebben a helységben hosszú ideig élt a Vécseyek köznemesi ágába tartozó Péderi ág egy része. Az előadó közérdeklődésre számot tartóan a hiányzó adatok általa használt megtalálási módjairól beszélt. Majd a miért hagyták el hazájukat többen is a Vécsey családból kérdésre a főnemesi vonal Ungi ágáról próbálta kideríteni emigrálásuk okát.
Ezt követően Pasztelyákné Izbéki Rozi a kárpátaljai, a sok látnivaló miatt kivételesen 5 napos szakmai útról számolt be. Legfontosabb megállói a következők voltak: Beregszász (levéltár, főiskola,városnézés), Szolyván a malenkij robotra elhurcoltak emlékparkját látogattuk, Sipot-vízesés, Árpád-védvonal parancsnoki bunkerja, Vereckei-hágó, Munkács (vár), Ungvár (Skanzen, városnézés), Munkács (Rákóczi-kastély, városnézés), Tiszaújlak (Turul-emlékmű), Csetfalva (református templom).
-Március 22. Mucsi László a szolnoki levéltárból tartott ismertetést egy megunhatatlan témáról:Kutatás az interneten címmel, amelynek során főleg a levéltári portálon található tartalmakat mutatta be. Az előadás előtt néhányan Törökszentmiklósra utaztunk. Egyik társunk, aki Bugyka Béla lányaként a Helytörténeti Gyűjteményt látogatására invitált bennünket. A gyűjtemény vezetőjének szakszerű vezetése mellett láthattuk az állandó kiállítást, amely a város és környékének történetét mutatta be. Majd Vilma a két termet elfoglaló „Szép menyecskék varrták fejér patyolatból” A magyarországi fehérhímzések típusai kiállításon kalauzolt minket.
-Április 12. Kis Krisztián Bálint történész Magyarország nemes családjai I. címmel tartott előadást. Ez alkalommal főként Jász-Nagykun-Szolnok megyei családokat sorolva. Elsőként a forrásanyagokat ismertette, amelyeket érdemes a megyénkben nemesi ősökkel rendelkezőknek is forgatni. Megkönnyíti a kutatást, ha ismerjük a mai megye történelmi kialakulását, ezért ennek rövid taglalására is vállalkozott az előadó. Majd abc sorrendben a megyéhez köthető legfontosabb nemesi családok sorolás következett. Két értékes kiegészítés hangzott el tagjainktól, dr. Cseh Géza ny.főlevéltáros a Horthy családhoz kapcsolódó kutatásának legújabb eredményeit ismertette. Hegedüs Ferenc pedig a szajoli Hegedűsökről beszélt (részletesebben lásd 2018. április 20).
-Április 13. Látogatás a jubiláló mezőtúri családkutatóknál. A testvérszervezetünk a Bodoki Fodor Helytörténeti Egyesület Családkutató tagozata meghívta a MACSE tagjait és a szolnoki családkutatókat, amelyre az ország több részéből jöttek (Algyő, Budapest, Kecskemét, Szarvas, Szolnok, Tiszaföldvár, Törökszentmiklós). A programról részletes beszámoló készült a MACSE honlapján: https://macse.hu/society/talalkozok.php?id=37. Ezért itt csak röviden: Túri Fazekas Múzeum Pusztai Zsolt igazgató vezetésével; Közösségi Ház vetítés „Akkor és most” Gombás Judit és Brakszatórisz Éva összeállítása; a Városi Galériában Elek Timi szőnyegszövő kiállítása; rövid időre bekukkantottunk a Badár dinasztia alkotásait bemutató kiállításra. A nap fénypontja a családkutatók találkozója volt.
-Április 23-26. Szakmai kirándulás Nyíregyházára és tágabb környékére. Első nap idegenvezetőnk mutatta be a várost (Korona szálló, Nyírvíz Palota, Takarék-Palota, Városháza, Országzászló tér, római katolikus és evangélikus templom). Két csoportra válva az MNL Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár munkatársai tartalmas programmal fogadtak minket. A másik csapat addig a Kállay-gyűjteményt látogatta meg, ahol szakszerű vezetést hallhattunk. Majd váltottuk egymást. Következő nap programja igen gazdag volt: Vaja, Vay Ádám Múzeum; Tákoson a református templomot (népies nevén a mezítlábas Notre Dame) csodáltuk meg; Csarodán ismét egy gyönyörű református templom következett; Szatmárcsekén a Művelődési Házban berendezett Kölcsey Ferenc emlékszobát és a temetőben a költő síremlékét, valamint híres csónakos fejfákat; Tiszacsécsén úticélunk a Móricz Zsigmond Emlékház volt; még belefért az aznapi programba a Túristvándi vizimalom. A következő napot Máriapócson kezdtük (Szent Mihály templom búcsújáró kegyhely, könnyező Madonna, fatemplom); Kállósemjénben megnéztük a Kállay – kúriát; Vállaj községnél mentünk át a határon, hogy megnézzük Nagykárolyban a Károlyi-kastélyt, rövid sétánk során elhaladtunk Kaffka Margit, és Jászi Oszkár szülőháza előtt, az egykori Aranyszarvas fogadó, melynek ablakából először látta meg Petőfi Sándor Szendrey Júliát; még a határ túloldalán Kaplonyban megnéztük a Szent Antal templomot és a Károlyi család temetkezési helyéül szolgáló kriptát. Nyírbátorban folytatódott a nap a református templom, valamint a római katolikus minorita templom és a kettőt összekötő Várostörténeti sétány megtekintésével. Az utolsó nap a Nyíregyházi Állatpark meglátogatása zárta a programot.
-Május 17. Babcsányi Judit MACSE titkár: Fordítási, kiolvasási praktikák címmel tartott előadást, több gyakorlati példán bemutatva a kutatóknak nehézséget okozó bejegyzések típusait. Mint a rövidítések, latin szavak, régies kifejezések, helyesírás, dátum jelölés stb. A magyar iratolvasás, és Anyakönyvi latin prezentációt megkapták a klubtagok.
-Június 20-21. Ismét megtartottuk a nagy népszerűségnek örvendő egyéni foglalkozásokat, amelyre előre be lehetett jelentkezni. Két nap, a levéltár nyitvatartási idejében Mucsi László levéltáros fogadta a gyakorlati tudnivalókra vágyókat: MNL adatbázisok, Hungaricana, ADT. Pénteken délelőtt Kónya Zsuzsanna tiszteletbeli klubtagunk tartott foglalkozást: FamilySearch, egyházak adatbázisai, online kutatható honlapok, családfa szoftverek. Ez utóbbinál az Ahnenblatt program használatáról Ari Ilona is besegített.
-Június 21. Kónya Zsuzsanna: Mit találhat a családtörténet-kutató, ha kinyitja a MACSE honlapját? A honlap legfontosabb szerkesztési elve, hogy a menü egyes elemeit (Kezdőlap, Újdonságok, Kereső, Egyesület, Levelezés, Aktualitások, Kutatás, Adattárak, Történetek, Képek-videók, Partnereink, RSS Hírcsatornák) kinyitva balra a részletes tartalmat találjuk. Majd az előadó egyenként végig ment a menü soron, bemutatva azok tartalmát. A kezdőlapon mindig az aktualitások kapnak helyet. Kiemelten foglalkozott az „Aktualitások”, „Kutatás”, „Adattárak” tartalmával. Az előadás prezentációját minden klubtag megkapta.
-Szeptember 21. rendkívüli klubnap a MACSE meghívásával. A program levéltár-látogatással kezdődött, ahol Csönge Attila igazgató köszöntötte a vendégeket, tartott általános ismertetőt Szolnok megye történetéről és a levéltár anyagáról. Majd Mucsi István levéltáros vezetésével megtekintettük „A szó elszáll –az írás megmarad? Iratpusztulások Jász-Nagykun-Szolnok megyében.” című időszaki kiállítást. Az ebédet követően városi séta következett Kis Krisztián Bálint történész vezetésével. Délután az Aba-Novák Agóra Kulturális Központ különtermében megkezdődött „A társadalom és a családkutatás” címmel. Elsőként a házigazda MolnárLajos Milán igazgató üdvözölte a vendégeket, majd dr. Lakatos Andor a MACSE elnökhelyettese köszöntötte és elismerő szavakkal méltatta a szolnoki családtörténet-kutatók munkáját. Az elhangzott előadások:
dr. Fülöp Tamás a Neumann János Egyetem rektora: A családtörténet-kutatás közösségteremtő ereje
dr Erdész Ádám az MNL Békés Megyei Levéltárának igazgatója: Családtörténet társadalomtörténeti nézőpontból. A Kner, a Márki és a Ladics família kutatásainak tanulságai.
dr. Körmendy Lajos ny. levéltáros: Család és családkutatás – történelmi társadalmi gyökerek.
Erről a napról is megjelent részletes beszámoló a MACSE honlapon: https://macse.hu/society/talalkozok.php?id=40
-Október 5. Szakmai kirándulás Jászberénybe. Program: Vezetéssel néztük meg az 1460-as években megkezdett építésű Ferences templomot és a hozzá tartozó, ma idős apácák otthonaként működő kolostort. A következő állomásunk a Hamza Múzeum volt, amelynek gyűjteményét Hamza D. Ákos festőművész, filmrendező adományozott a városnak. Kötődése a helyhez nagyapjának, a jászberényi néptanító Hamza Pálnak köszönhető, ahol a festő gyermekkorában nyaralt, és utolsó lakhelyéül is választotta. A művészetét reprezentáló kiállításon 35 festmény és 9 fa kisplasztika látható, míg a negyedik szobában felesége Hamza Lehel Mária divatrajzai vannak. A bőséges ebéd után az ország egyik legrégebbi ilyen intézményébe, a Jász Múzeumban vártak minket. A múzeum az itt őrzött Lehel kürtje mellett történelmi, régészeti és néprajzi kiállításokkal büszkélkedhet, mindezt a múzeum szakavatott régész munkatársának, Gulyás András Zoltán tolmácsolásában nézhettük meg. A nap utolsó eseménye a Szikra Galéria megtekintése volt, ahol a szenvedélyes műgyűjtő Szikra István fogadott és kalauzolt minket. Ő hozta létre a Jászság legnagyobb képzőművészeti gyűjteményét. Már eddig is több mint 20 művész, többek között Benke László, Chiovini Ferenc, Gecse Árpád, Makay József, Rácz Kálmán, Rudnay Gyula, Thorma János, Vágó Pál munkáit láthattuk, akik valamilyen módon kötődtek a térséghez.
-Október 18. Hegedűs Ferenc (klubtagunk) két előadást tartott: Családtörténet megjelenítése honlapon. Nemességigazolások címmel. Bár várhatóan a klubtagjaink közül nem sokan fognak a közeljövőben honlap készítéshez, mégis érdemes dióhéjban megismerkedni a főbb tudnivalókkal (áttekinthetőség, frissítés szükségessége, külalak). A tartalom egyedenként változó, a rendelkezésre álló információktól függ. Fontos a szerzői jogok és a személyes adatok védelme. Majd a saját honlap létrehozás lépéseit ismertette. A nemességigazolás témája már több, nemesi elődökkel rendelkező kutatót érinthet. A rövid történeti áttekintésben főként az új nemesség megszerzésének és kihirdetésének módozatait ismertette. A nemességigazolás a mai időkben és annak lépései. Legfontosabb egyéni nemesi rangok:
a. Magyar, amelyeket Magyarország királya adományozott vagy elismert.
b. Erdélyi, amelyeket Erdély fejedelme adományozott vagy elismert.
c. Székely (gyalognemes, lófő, primor), amelyeket Erdély fejedelme adományozott vagy elismert.
d. Honosított külhoni rangok
Felsorolta a legfontosabb szakirodalmakat, és felhívta a figyelmet a vármegyei nemesi összeírások forrásértékére. Majd két példán keresztül mutatta be az elmondottak érvényességét. Az előadások szövegét PDF formátumban megkapták a klubtagok.
-November 15. Csönge Attila, az MNL JNSZ Megyei Levéltár igazgatója, tiszteletbeli klubtagunk: Hogyan lehet megőrizni az utókor számára a családból összegyűjtött dokumentumokat, fényképeket? Az iratajándékozás módjai. Ez utóbbi lényegében két módon történik: eredeti dokumentum vagy elektronikus formában adják át a levéltárnak. Fontos lehetőségek tudatosítása, hogy ne a szemétben kerüljenek az értékes dokumentumok. Mint például Szolnok város rendezési tervét egy kuka mellől hozta be valaki. Az előadó mondanivalójának lényegét mindig egy egy példán keresztül mutatta be.
-December 13. Az évzáró klubfoglalkozásunk a hagyományoknak megfelelően zajlott le, melyet a klubtagok által készített finomságok kóstolása zárt. Két témáról ejtettünk szót. Először Ari Ilona vetítéssel egybekötve számolt be a 2019-es év legfontosabb eseményeiről. Majd a 2020 évi terveink megbeszélése következett. Az első félévre tervezett programjaink:
január 10. A klubtagok beszámolója a saját kutatási eredményeikről. Tatár Andrásné, Fülöpné dr. Sisák Zsuzsa
február 8, 10:30 Túri Fazekas Múzeum „Gyökerek és szárnyak” kiállítás megnyitó Mezőtúron
február 21. A klubtagok beszámolója a saját kutatási eredményeikről. Huberné Doroszlai Éva, Huber Ferenc
március 20. Hortiné dr. Bathó Edit a Jász Múzeum Igazgatója: Kik azok a jászok?
április 24. Szabó Dorttya főlevéltáros, MNL: Az online térben elérhető adatbázisok, kiemelve a megújult Levéltári Portál és az AdatbázisokOnline használata (a cím még változhat, de a tartalom nem). A „Hetedíziglen” program keretében az MNL JNSz Megyei Levéltárával közösen tartott klubfoglalkozás.
május 14-16. Egyéni foglalkozás két helyszínen: Mucsi László (vele még nem egyeztettünk) a levéltárban, Kónya Zsuzsanna az ANKK-ban
május 15. Kónya Zsuzsanna tiszteletbeli klubtagunk: Őseim nyomában, Budakalásztól Nagykörűig.
június 19. Kis Krisztián Bálint történész: Magyarország nemes családjai. II. rész.
Kirándulások:
április 16-19. Irodalmi emlékhelyek Nógrád megyében és Szlovákiában, 4 napos, részletesebb program és jelentkezés külön
Beszámoló a 2018-as évről:
A szokásosnál rövidebb nyári szünetet kivéve a klubfoglalkozásainkat havonta tartottuk. Az év különlegessége a két nagyobb lélegzetű szakmai kirándulás, valamint néhány ünnepélyes alkalom, mint az Év Levéltára díjátadó, vagy az Áldás és átok a víz kiállítás megnyitója, illetve a decemberi foglalkozásunkkal összekötött ifjúsági pályázat ünnepélyes eredményhirdetése volt. A már kialakult gyakorlatnak megfelelően értesítettük a klubtagjainkat az érdeklődésre számot tartó – elsősorban kulturális – programokról, ahol általában szép számmal képviseltettük magunkat. Újra megerősítve azt a vélekedést, hogy a családtörténet-kutatással foglalkozó emberek többnyire nyitottak.
Részletesebben
Január 17-i klubfoglalkozás:
Elvégeztük az utolsó simításokat az éves programunkon. Majd vetített előadás hangzott el Ari Ilonától a FamilySearch oldalon való kutatásról.
Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza a FamilySearch honlapon teszi közzé az általa digitalizált anyakönyvek fényképeit, és a születési anyakönyvek már elkészült indexelését.
Megnyitható a GOOGLE CROME, MOZILLA FIREFOX, INTERNET EXPLORER böngészőkkel, ha beütjük a keresőbe https://www.familysearch.org/
Keresés két féle módon, megnyitjuk a Search menüponton beül a Records, vagy a Catalog lehetőséget.
Records: azonnal beüthetjük a keresés jellemzőit, angolul jelenik meg (firtst names=keresztnév; last names=családnév; birth=születés; marriage=házasság; residenc=lakhely; death=halálozás; any=bármi)
Ha a születés van kijelölve, akkor beírhatjuk a helyet és az időszakot (jear=év; from=-tól; to=-ig).
Ha túl sok a találat, akkor szűkíthetünk, a szülők, a házastárs, vagy más személy nevének beütésével.
A search menüponton belül lejjebb görgetve a térkép segítségével is eljuthatunk a kívánt országhoz (Hungary=Magyarország). Az első 5 record jelenik meg, lent a Showing All szövegre kattintva jelenik meg az összes. A fényképezőgép ikon mutatja, hogy a fotót lehet megnézni.
Ha a katalóguson (Catalogra kattintunk a Search menűpontot kinyitva) belül keresünk, akkor legelőször a helységet kell beírnunk. Figyeljük a felkínált lehetőséget! Pl. beírom: Mezőtúr, felkínálja a pontosított helyet, Hungary, Jász-Nagy-Kun-Szolnok, Mezőtúr. Az Any-t kijelölve, rákattintok a Search gombra, felkínálja a választékot. Pl. egyházinál 3 (református, katolikus, nazarénus) rekord van. Rákattintok a kívánt rekord évkörrel is jelzett nevére, az elsőnek felkínált lehetőséget kinyitva az indexelt születésekhez jutok. A filmek lejjebb görgetve találhatók. A filmet leíró sor végén a nagyító az indexelt neveket, a fényképezőgép ikon pedig a összes filmkockát kínálja fel.
A kutatáshoz regisztrálni kell, ha kipipáljuk 2 heten keresztül maradunk bejelentkezve.
Február 5. Az Év Levéltára díj ünnepélyes átadása az ANKK Kamaratermében. Mint minden levéltári rendezvényre, erre is meghívót kaptunk, és sokan örömmel résztvettünk az átadón. A Magyar Levéltárosok Egyesülete 2017-ben a MNL JNSz Megyei levéltárának ítélte oda a rangos díjat. Köszöntőt mondtak: Kenyeres István az MLE elnöke, Kállay Mária megyei kormánymegbízott, Kovács Sándor a megyei közgyűlés elnöke, Sepseyné Vigh Mária az EMMI főosztályvezetője és Ö. Kovács Józef az MNL megyei főigazgató-helyettese. A bíráló bizottságdöntését Szögi László bizottsági tag indokolta. Majd a levéltári munka minden elemét bemutató film következett, amely meggyőzhetett mindenkit, aki eddig nem tudta, hogy az Év Levéltára díj a legjobb helyre került.
Február 16. klubfoglalkozás: Két könyvbemutatót hallhattunk az Év Levéltára díjjal kitüntetett szolnoki levéltár munkatársai jóvoltából. Elsőként Csönge Attila igazgató a több mint három évtizedes múlttal rendelkező levéltári évkönyvek történetét ismertette. Ez a kiadvány mindig a megyei tudományos élet meghatározó részét képviselte, köszönhetően a levéltár munkatársai mellett elismert szerzők és helytörténeti kutatók munkájának. A nemrég megjelent ZOUNUK Levéltári Évkönyv 32. kötete is változatos témát ölel fel a megye történetéből. Ezen belül olvashatunk vasúttörténetről, iskolatörténetről, a Jászság múltjáról. Dóka Klára és Laki Kálmán-díjjal kitüntetett dr. Cseh Géza, tiszteletbeli klubtagunk tollából, hosszas kutatómunka eredményeként Horthy Miklós kormányzó családjának anyai ágáról olvashatunk érdekes történetet.
A másik kötet a Jászkunság 1699-ben címet viseli, és a készítőjéről Pentz-féle összeírásnak nevezett gyűjteményt tárja a kutatók elé. Amikor a császári udvar el akarta zálogosítani a Jászkunságot, hogy értékét pontosabban felbecsüljék, a népesség és annak javainak számbavételét kezdeményezte. A kereshető DVD mellékletet tartalmazó kiadvány igen jó forrást jelenthet nem csak a tudományos kutatók, hanem a hely- és családtörténet-kutatók számára is. A kötetet két szerző Dr. Cseh Géza és Szikszai Mihály mutatta be, egyben alkalmunk nyílt gyakorlatban is megismerni az abban való keresés módszerét.
Március 23. klubfoglalkozás. Ari Ilona: Hogyan tegyük mások számára is elérhetővé a családtörténeti eredményeinket?
Általában éveken keresztül gyűjtjük az adatokat, dokumentumokat, történeteket, ezeket különbözőképpen rögzítjük. Alapvetően papírra, vagy számítógépbe. Mindkét módszerre több példa került bemutatásra. A gyakrabban használt családfa programokról még 2015-ben Kónya Zsuzsanna tartott nekünk előadást. Most csak kiemelten az Ahnenblatt előnyeiről esett szó. Már a gyűjtési szakaszban is érdemes az adatok, dokumentumok, fényképek mentésre gondolni! Fontos a lelőhely rögzítése, hogy később vissza tudjuk keresni, nem lehet eléggé hangsúlyozni a hivatkozás fontosságát! Külön részletezve a családi fényképek kezelése.
A megjelenítés, közlés másokkal történhet a világhálón, kéziratban családi körben terjesztve, kézzel vagy géppel rajzolt családfák, grafikus megjelenítés, könyvkiadás. Mindegyik esetben más kritériumoknak kell megfelelni.
Április 20. klubfoglalkozás. Hegedüs Ferenc: Így készült a szajoli Hegedüs család történetét bemutató könyv. Az előadásról részletesebb, minden felvetett témát érintő összefoglaló készült, amelyet a klubtagok megkapta. Itt csak az erősen rövidített változat szerepel.
Az összejövetelünket megtisztelték jelenlétükkel szajoli vendégek, így Szöllősi József polgármester úr, Lengyel István esperes úr és további érdeklődők. Szöllősi József bevezetőjében röviden bemutatta a 4000 fős, szomszédos Tisza-menti települést és a kapcsolódást a kötet tartalmához. Hegedüs Ferenc elsőkén arról tájékoztatott minket, hogyan történt a kutatómunka, mit sikerült találnia. Orosz Ernő Heves és Külső-Szolnok vármegyék nemes családjairól szóló könyvében talált családfa, címerleírás, fontos adatok a nemeslevélről és a királyi adományba kapott faluról, továbbá levéltári jelzetek jelentették az áttörést és mutatták az irányt a további évek kutatómunkájához. A munka során nyomára bukkant az eredeti, 1701-ben kiadott címeres nemeslevélnek, és a mára elherdált egykori családi levéltár hitelesített másolatának. Vannak nemességigazolási és más peres iratok, szerződések, magánlevelek is, amelyek bőséges információval szolgálnak. 2012-ben elindult a családtörténetet bemutató internetes oldal a www.szajolihegedus.hu címen. A család sorsát alapvetően a birtokaikkal kapcsolatos küzdelmek befolyásolták.
Az előadás második részében tanácsokat hallhattunk a kutatómunkához, majd ide kapcsolhatóan ismertette a könyvének kiadásakor szerzett tapasztalatait.
Május 18. klubfoglalkozás. Kónya Zsuzsanna: A Family Search és a kapcsolódó segédprogramok használata. Gyakorlati bemutatóval. Az egyik legfontosabb kutatási lehetőségről már többször esett szó, legutoljára az alapokról éppen januárban. Sosem árt az ismétlés, de ez alkalommal tovább is léptünk. Hogyan tudjuk segédprogramokkal megkönnyíteni és meggyorsítani a kutatók munkáját. A segédprogramoktól legfőbb elvárás, hogy megkönnyítsék az adatok lekérdezését és elmentését, miközben lehessen böngészni és letölteni a képeket, majd a találati listát egy táblázatba rendezni.
Június 8. A Verseghy Könyvtár az Ünnepi Könyvhét keretében adott lehetőséget klubunknak a bemutatkozásra, a Kis füzetben nagy segítség a családkutatáshoz 1-3. füzeteink ismertetésére, illetve az érdeklődők számára az internetes családkutatás bemutatására.
A „Kíváncsi rá, kik voltak a dédszülei? – Útbaigazítják az Aba-Novák Agóra családkutatói” címmel meghirdetett foglalkozáson több, nem klubtag is felkereste Kossuth téri standunkat, akiknek Kónya Zsuzsanna tiszteletbeli klubtagunk és Ari Ilona klubvezető adott segítséget az elinduláshoz illetve a kutatás folytatásához.
Június 18. klubfoglalkozás. M. Szabó Dorottya: A levéltárak kapcsolata a családkutatókkal. és Ari Ilona: Miért népszerű a családi gyökerek keresése és a hozzátartozók felkutatása? A téma fontossága miatt az MNL képviseletében megjelent M. Szabó Dorottya előadásáról részletesebb összefoglaló készült, amelyet a klubtagok megkaptak. Itt csak a rövidített formában, vázlatszerűen számolunk be az elhangzottakról.
A levéltárakban végzett munka keretrendszere, a struktúraátalakítás (egységes levéltári hálózat) következményei. Az előadás második része az OL mikrofilmtárában jelenleg végzett munkát mutatta be. A fókuszban a kutatási korlátozási jegyzék gondozása, felülvizsgálata, pontosítása van. Reformáció MNL projekt számos ponton kapcsolódik a családkutatáshoz, s amelynek összefoglaló forráskiadvány-sorozatát idén ősszel publikálják (több helyszínen megtörtént). A jövő feladatainak egyike lesz az Europeana projektben való részvétel. A másik kiemelt projekt a digitalizálási akcióterv megvalósítása lesz, amelynek egyik célkitűzése a Kárpát-medence anyakönyves lelőhelyei összességét tartalmazó kataszter kiépítése. Sokrétű feladataik vannak: a kutatók kiszolgálása; az adatbázisok fejlesztése, állampolgári jogokkal kapcsolatos ügyek kiszolgálása; forráskiadványok készítése, publikálás folyóiratokban; megemlékezés történelmi évfordulókról. Adatvédelmi előírások az EU általános adatvédelmi rendeletének (GDPR) alkalmazásával kapcsolatban.
Az előadás után Ari Ilona adott egy összefoglalót a családkutatás hasznosságáról az egyén, a család és a társadalom számára, valamint a levéltárak és a családkutatók közös érdekeit hangsúlyozva jelzett néhány alapvető, megoldandó kérést.
Július 5-8. A június 8-án a Kossuth téri standon az egyéni foglalkozások eredményességén felbuzdulva folytattuk ezt a kezdeményezést. Ez alkalommal két helyszínen, négy napon lehetett segítséget kérni.
Július 5-én és 6-án a MNL JNKSZM Levéltárában Mucsi László segédlevéltáros az MNL adatbázis, a Hungaricana és az Arcanum ADT használatát mutatta be külön-külön 10 klubtagnak. A segítségnyújtás kiterjedt a klubtagok egyéni kérdéseire is.
Július 7-én és 8-án az ANKK oktató termében Kónya Zsuzsanna MACSE-elnökségi tag vállalta, hogy személyre szóló segítséget ad az elakadt kutatás folytatásához, illetve a kezdőknek az elinduláshoz. Elsősorban a FamilySearch internetes oldalhoz készített segédprogramokat és használatukat mutatta be, de szóba kerültek az egyházak adatbázisai és egyéb honlapok is (MACSE könyvtárak, MNL adatbázis, Hungaricana, Arcanum ADT és a családfa-szoftverek). Az első napon Ari Ilona klubvezető is vállalt egyéni foglalkozást, elsősorban az Ahnenblatt program használatához, de egyéb kérdésekre is szívesen válaszolt. Ezt a lehetőséget is 10 klubtag használta ki óránkénti váltással.
Szeptember 1. Áldás és Átok a Víz kiállítás-megnyitó az ANKK-ban. Páratlan együttműködés eredményeként került sor a Szolnok Város Napján megnyílt, a 18-19. századi Magyarország vízrajzát bemutató időszaki tárlat kapcsán. A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára – a Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára helyi vonatkozású irataival és magángyűjtők anyagaival kiegészítve – eredeti térképeken, dokumentumokon keresztül szemlélteti e két nem is olyan távoli évszázad hazánk, kiemelten a megyénk vizrajzához kötődő pozitív és negatív történéseit, tapasztalatait. Az Aba-Novák Agóra Kulturális Központ közel másfél éves előkészítő munkájának gyümölcsét tekintettük meg az Agóra galériájában. Maga a kiállítás ötlete éppen a családkutató füzetünknek az MNL Bécsi kapu téri épületében tartott bemutatóján született. Molnár Lajos Milán beszédében részletesen utalt is erre a megbeszélésre. A két intézmény kapcsolatának egyediségéről dr. Rácz György főigazgató-helyettes szólt. Miben is áll ez a különlegesség? Első esetben fordult elő, hogy az MNL egy nem „kebelen belüli” közművelődési intézménnyel hozott létre együttműködést, eredeti, értékes anyagokat adott ki egy külsős kiállításnak. A megnyitón résztvevő közönség döntő többsége a családkutatók közül került ki. Pasztelyákné Izbéki Rozi képviselte a MACSE-t, amúgy ő a mezőtúri és szolnoki csapat aktív tagja is.
Szeptember 14. Helytörténeti séta Kis Krisztián Bálint történész, tanár, idegenvezető vezetésével. A kellemes kora őszi napon megtartott gyalogos városnézés célja a családkutató klub tagjainak általános megismertetése Szolnokkal, a nevezetesebb közterek, középületek, műemlékek és emlékművek fölkeresésével, egy vázlatos városkép kialakításával. A séta az Aba-Novák Agóra épülete elől indult, érintette a Tisza-partot és Szolnok történelmi főterét is. Közben föltárultak a mintegy ezer éve alapított város történetének csomópontjai: első írásos említése 1075-ből, aztán a középkor, a török idők, majd a város számos újranépesülése és újjáépítése. Közben megismerkedtünk a város legnevesebb szülöttje, Verseghy Ferenc életútjával, különös tekintettel a róla elnevezett gimnáziumra és megyei gyűjtőkörű könyvtára. A XIX. századi városfejlődés kapcsán szóba került az 1847-ben meginduló vasúti közlekedés, valamint 1876-ban az újbóli megye-székhellyé válás körülményeinek és következményeinek sora. Külön ismertetésre került Szolnok sokszínű vallási élete, a város első és második világháborús pusztulása, majd a következő generációk építőmunkája. Útközben rövid pihenőt tartottunk a Verseghy parknál, ahol volt lehetőség sétálni a megyeháza mögött 2011-ben kialakított rózsakertben is.
Október 12. klubfoglalkozás. Bojtos Gábor: Szolnok és az első világháború (Kiegészítés az újabb kutatások eredményeiből és a kötetből kimaradtakból). Még 2017-ben jelent meg az MNL JNSZ Megyei Levéltár kiadásában Bojtos Gábor: Szolnok és az első világháború – hátország, hősök, emlékezet című hiánypótló kötete. Többen megvették, és a klubkönyvtárunk is rendelkezik egy példánnyal, így remélhető, hogy eljutott az érdeklődőkhöz. Erre a kiadványra utal az előadás zárójelbe tett alcíme.
Szinte minden családot érintett a két világháború. Harcoltak, megsebesültek, hadifoglyok lettek, hősi halált haltak. Általában mindenkit a saját családtagja élete, a háborúban elszenvedett sorsa érdekel. Ehhez jelent majd nagy segítséget a készülő összevont és kutatható adatbázis, amelybe nem csak a halotti anyakönyvek anyaga, hanem a veszteséglisták, a kórházi jelentések is belekerülnek.
Néhány levéltári forrásokból megismert konkrét eset ismertetése következett. Az első egy hadigondozási téma. Ez egy nagyon fontos, de még jóformán feltáratlan levéltári gyűjtemény. A felhozott példa jól mutatja, hogy a háború nem csak az emlékművekre felkerülőket sújtotta, hanem az életben maradtakat is megnyomorította.
A következő eset egy 1945-ben országosan indított felméréshez kapcsolódott, amely arra vonatkozott, vannak-e még a cári Oroszország polgárai az adott településen, illetve van-e ilyen sír, vagy emlékmű. A kuncsorbai elöljáróság 1945-ben jelentést tesz az előző háborúból a községbe került, meghalt és ott eltemetett orosz katona sírjáról. A helyszínre menve még megtalálták a kőből emelt síremléket, megpróbálták a halotti anyakönyvből azonosítani a katonát. Azonban a példa egyben rámutat arra az általános tapasztalatra, hogy a temetők nem őrzik kegyelettel a relikviákat. Többször előfordul, hogy még a település polgármesterének, országgyűlési képviselőjének sírját is eldózerolják, a síremlék pedig kézen-közön eltűnik. Más helyszíni bejáráskor a már lezárt temetőben uralkodó állapotok miatt nem lehetett megtalálni a hősi sírokat csak egyet kivéve, Á. Varga Jánosét. Viszont némi kárpótlást nyújtott, mert ez az egyik legszebb volt, a rajta lévő felirat megható versbe szedve búcsúztatta el az elhunytat. Dátum: Sátoraljaújhely, 1916 július 2. A versbe szedett epitáfiumból több dolog megtudható az elhunytról, az őt sirató családtagokról.
A következő történet Popovics Gábor görögkeleti vallású gyógyszerészről szólt, a kunszentmártoni hadikórházban halt meg. Popovics Gábor a román kisebbség tagja volt. A család más tagjainak életútja is bizonyítja, hogy valaki egy személyben lehet a román és a magyar nemzet és kultúra apostola.
Az adatbázisok közül jelentős az útlevélkérelmek gyűjteménye. Aki külföldre akart utazni, nem csak kivándorlási céllal, hanem üdülési, rokonlátogatási, vagy tanulmányi céllal, az kitöltötte az útlevélkérelmet. Egy konkrét példán, Neuländer Ferenc terménykereskedő útlevélkérelmét felhasználva mutatta be az előadó a családkutatásban is sok felhasználható adatot, információt tartalmazó irattípust. Az ő életútja sűrítve példázza a 20. század történéseit. Harcolt az I. világháborúban, rácáfolva azokra a vélekedésekre, amelyek szerint a zsidók nem harcoltak, „csak a keresztények vérét szívták.” Részt vett a gorlicei áttörés harcaiban, 1915 októberében súlyosan megsebesült. Két testvére hősi halált halt. Érintette a deportálás, hazajött, és 1946 nyarán ő lett a kunmadarasi pogrom egyik halálos áldozata.
A másik példa szereplőjének sorsában szintén bele vannak sűrítve a 20 század történései. Országh Miklós hivatásos katona volt, ezért a Hadtörténeti Levéltárban megtalálható az anyaga, így életútja jól nyomon követhető.
November 9. Délelőtt ismét Kónya Zsuzsanna és Ari Ilona vállalkozott egyéni foglalkozásra azok számára, akik a nyári időszakban nem tudtak részt venni. Ekkor 4 klubtag kért segítséget.
Kónya Zsuzsanna tiszteletbeli klubtagunk előadása: Adózás a 17 – 19. században - egy családkutató szemével nézve.
A 16-17. századi adózás jellemzői: török hódoltságból adódó kettős adózás; nemesi adómentesség; a porták ismételt összeírásai, dika, rovás;
A 17. századra az 1767. évi urbariális rendelkezésig a jobbágyok általában két jogi kategóriára különültek:
- 'örökösen kötelezett' (colonus perpetuae obligationis)
- 'szabad költözésű' (colonus liberae migrationis) jobbágy
- az állam felé (hadiadó; háziadó; katonáskodás; az u.n. forspont; rendkívüli hadiadó)
- a földesúr felé (kilenced a termésből és az állatok szaporulatából; ajándék; ingyenmunka; banalitások a földesúr kizárólagos joga alá eső dolgok megváltása, mint az őrletés, a szőlőprés, kenyérsütő kemence, kocsmáztatás, húskimérés, stb.)
- az egyház felé (tizedfizetés a megtermelt termékek után; stólapénz, a magánérdekű szertartásokért: keresztelő, esketés, temetés fizetett illeték; A zsidóknak 1749-től türelmi adó).
A magyarországi adóreformok sorából kiemelésre kerül:
- Kossuth Lajos adóreformja (1848) Kimondta a modern adórendszer három nagy elvét, az általánosságot, egyenlőséget és arányosságot
- 1949-től az osztrák adórendszer adaptálása
- A kiegyezés után, 1868-ban kialakult az első magyar adórendszer. Új elemek: földadó, házadó, jövedelemadó.
- 1875-ben újabb adónemek (tőkekamat- és járadékadó, bányaadó, jövedelmi pótadó)
December 14. A megyei szervekkel közösen meghirdetett „Családom élő emlékezete – legyél az őseid krónikása” című ifjúsági pályázat 2018. december 17-én megtartott eredményhirdetéséről.
A vendégek, a pályázók és kísérőik, valamint a családkutató klubtagokon kívül örömmel üdvözöltük körünkben:
Dr. Fülöp Tamás urat a Neumann János Egyetem Pedagógusképző Karának dékánját,
Fodor Beátát a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Mediaworks Hungary Zrt. Heves és
Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Irodájának üzletszervezési vezetőjét,
Csönge Attila urat a Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei
Levéltárának igazgatóját,
Reicher Péter urat a Magyar Családtörténet-kutató Egyesület elnökét,
továbbá a pályázatok elbírálóit:
Bárdossy Péter urat, aki a Családfakutatás.hu tulajdonosa és egyben a HungaRoots
Kft ügyvezetője
Ari Ilonát az Aba-Novák Agóra Kulturális Központ Családkutató Klubjának, valamint a mezőtúri Bodoki Fodor Helytörténeti Egyesület Családkutató Tagozatának vezetőjét
Bojtos Gábor urat a Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltárának főlevéltárosát,
Molnár Lajos Milán urat az Aba-Novák Agóra Kulturális Központ ügyvezető igazgatóját mai napunk házigazdáját.
A három korosztályban meghirdetett pályázatra beérkezett érkeztek munkák közül a bírálók 5 pályázatot tartottak érdemesnek díjazásra. Rövid kiemelés a bírálók nevében elhangzottakból:
„Közületek öten kaptak meghívást a mai eredményhirdetésre. A bírálók véleménye alapján a múlt egy darabjának megmentésével, közreadásával nagyszerű munkát végeztetek, ezért számotokra javasoltunk elismerést. Külön öröm, hogy szinte mindegyikőtök megtapasztalhatta a családi összetartás, az érzelmi kötődés fontosságát. Remélem, egyikőtök sem hagyja abba! Ehhez kívánok minden jót, sok örömöt a megkezdett munka továbbviteléhez! „
Gyermek korosztályban díszoklevélben és könyvjutalomban részesült Orosz Dorina „Nagyanyó mesél - Dédmamám Áy Mária” c. dolgozatáért.
Gyermek korosztályban 2. helyezésben részesült Nemes Tekla Luca „Dédmamám, Silye Julianna” c. dolgozatáért. A díjjal könyvutalvány és könyvjutalom járt.
A fiatal felnőtt korosztályban két 2. helyezettre tettek javaslatot van bírálók. A díjat, ami egy éves ADT előfizetést és könyvutalványt tartalmaz - felajánlotta Bárdossy Péter. Kapták:
Mohácsi Bernadett „Dédmamám, Mohácsi Bálintné Muka Eszter élete és munkássága” című dolgozatára,
Jenei Péter „Anyai nagymamám Dikó Róza” című dolgozatára.
Az első helyezést és az azzal járó fődíjat az ifjúsági korosztályban induló ifj. Tóth Csaba kapta, aki az Aba-Novák Agóra Kulturális Központ által felajánlott családi élményhétvégében részesül, amelyet a martfűi Termál Spa-ban tölthet el családja körében. A fiatal kutató további munkájának elősegítése érdekében a Családkutató klub ajándéka Sallainé Szuda Zsuzsanna két nyelven megjelent települési családkönyve: PITVAROS a régmúlt idők tükrében. A fiatalember helyett nagyszülei vették át a díjat, mivel a díjátadó rendezvényünk egybeesett a szalagavatójával.
Mindegyik díjazott a társkiíró szervezetektől külön ajándékot kapott, amelyet Fodor Beáta és Csönge Attila adott át. Ezen kívül egy személyes összefoglaló értékelést is az elbírálóktól, mely segítségével a munkáikat pótolhatják, folytathatják.
A rövid, vendéglátással összekötött szünetet után a program következő részében, a Családkutató klub tartotta évzáró foglalkozását. Melyet a klubtagok által készített finomságok kóstolása zárt.
Szakmai kirándulások:
Dél-Dunántúl április 10-13.
Szakmai kirándulás Dél-Dunántúlra és Eszékre. Pécsen a Zsolnai mauzóleum, a Gyugyi fajansz és porcellán gyűjtemény megtekintése, 1 órás városnézés kisvonattal. A szigetvári vár nagyon alapos megtekintése vezetővel, és a „kisváros” főterének körbenézése. A szigetvári ostrom helyszíneinek ismertetése a legújabb kutatási eredmények alapján. Kaposváron városnézés egy helyi családkutató, Csillaghné Végh Katalin segítségével, levéltár-látogatás,a Rippl-Rónai villa és gyűjtemény felfedezése, megtekintése ráadás volt. Somogyvár, Történelmi Emlékhely Látogatóközpont megtekintése, egy igazán korszerű, interaktív kiállítóhely megismerése, az apátsági romok és nagyszerű környezetük. maradandó emlék. Szálláshelyünk két éjszaka Nagyatádon volt. A Somogyszob mellettiKaszó-puszta vadászati- és üdülőközpont megtekintése és erdei kisvasúttal utazás a Baláta-tó partján – természetvédelmi terület - helyi szakértő vezetővel. Csurgó a ref. gimnázium és az új történelmi emlékpark megtekintése. A ref. iskola, Csokonai és Nagyváthy János szerepe Csurgó életében. Utolsó nap indulás harkányi szálláshelyről Eszékre: határátkelés Drávaszabolcsnál-Donji Miholjac, Majláth kastély, Valpo várrom távolról, Eszék városközpont és levéltár-látogatás helyi vezetővel. A helyreállított eszéki dráva-menti erőd, a síkvidéki folyóparti erődök szép példája.
Beszámoló a 2018. május 23-27-i kárpátaljai kirándulásról:
2018 május 23-án indultunk Szolnokról autóbusszal, és a beregsurányi határátlépést követően délután érkeztünk meg Beregszászra. Utunk során idegenvezetőnk és a programok szervezője, Bereczky István, a Kárpát Tours vezetője volt. Ő és felesége szervezték nagymuzsalyi vendégházakban a csoport szállását és étkezését.
Első programunk a beregszászi levéltár meglátogatása volt. Egy előadás, majd a levéltár megtekintése során betekintést nyerhettünk a kárpátaljai levéltárak munkájába. Több társunk, akik kárpátaljai felmenőket kutatnak, konkrét tanácsot és kapcsolatokat köszönhetnek ennek a vizitnek.
Ezután városnézés következett. Meglátogattuk az egykori törvényszéki épületet, a kárpátaljai II. Rákóczi Ferenc Főiskolát. Idegenvezetőnk, Bereczky István megmutatta a régi és mostani városházát, úri kaszinót, egykori zsinagógát (jelenleg művelődési ház), majd a református templomot.
Este Nagymuzsalyra utaztunk, ahol a vendéglátó családok egy kisebb fogadással várták a csoportot.
Másnap reggeli után a Latorca völgyébe, Szolyvára utaztunk. Tiszteletünket tettük a szolyvai emlékparkban, megemlékeztünk az 1945 málenykij robot áldozatairól, ahol kárpátaljai magyarok tízezrei lelték értelmetlenül halálukat. Az emlékfalnál elhelyeztük családkutató klubunk koszorúját.
Innen Kárpátalja egyik legszebb vízeséséhez, a Fülöpfalva mellett található, Borzsa havasokban eredő, 749 m-en fekvő, 14 m magas Sipot-vízeséshez mentünk. Itt gyönyörű természeti környezetben egy nagy sétát tettünk a vízesés lábához. Délutáni programunk az Árpád-védvonal, a II. világháborús magyar katonai védelmi rendszer egyik parancsnoki bunkerének megtekintése. Az építmény járatai itt több mint másfél kilométer hosszúak, ebből 500 métert jártunk végig 55 méterrel a föld alatt.
Következő nap a festői vereckei szoroson keresztül a Vereckei hágóhoz utaztunk, ahol honfoglaló őseink Árpád vezetésével először léptek az új haza földjére. Rövid gyalogos séta után értünk fel a Millecentenáriumi Emlékműhöz. Az emlékezés során megkoszorúztuk az emlékművet, tisztelegtünk a Himnusz eléneklésével és Kovács Vilmos kárpátaljai költő Verecke című versének felolvasásával.
Ezután Munkácsra utaztunk, Kárpátalja második legnagyobb városába. A XVII. század elejétől szorosan összefonódott a Rákóczi család nevével a település. A szabadságharc alatt a fejedelem innen irányította hadműveleteit. A várban megnéztük a Rákóczi és a Kazinczy emlékszobát, és koszorút helyeztünk el Zrínyi Ilona szobránál. Ezt követően gyalogos sétát tettünk Munkács belvárosában és ellátogattunk Munkácsy Mihály emléktáblájához.
A negyedik nap első programja az ungvári Skanzen megtekintése volt. Ez a szabadtéri múzeum bemutatja a soknemzetiségű Kárpátalja népi építészetét. Sétát tettünk az ungvári várhoz, majd városnézés következett a belvárosban – egykori zsinagóga, görög-katolikus székesegyház, Fő tér, Váralja kávézó-múzeum. Még egy rövid városnézés Munkácson (főtér, városháza, katolikus templom, Rákóczi-kastély) belefért a napba. Este vacsora után Nagymuzsalyon részt vettünk egy jó hangulatú bor- és sajtkóstolóval egybekötött bemutatón.
Utolsó nap reggeli után Tiszaújlakra utaztunk a Turul-emlékműhöz, mely a Rákóczi-szabadságharc
első győztes csatájának állít emléket. Kárpátaljai körutazásunk utolsó állomásaként Csetfalván megtekintettük a XV. századi fakazettásmennyezetű református templomot és haranglábat. Ezután búcsút vettünk Kárpátaljától és Beregsurányon keresztül hazaindultunk.
Október 2. Karcag
Utunk első állomása a Györffy István Nagykun Múzeum volt, ahol Kántor Éva muzeológus fogadott bennünket. Ő a kunok származásától kezdte. Elmondta, hogy a kunok először 1239-ben, IV. Béla király hívására jöttek be Magyarországra, majd az 1240-es években telepedtek le. Különleges kiváltságaik voltak. A király jobbágyaiként dolgoztak, bírájuk a nádor volt, kötelesek voltak katonákat adni. A török időkben nagyon megritkult a lakosság. Lipót császár az 1700-as évek elején elzálogosította a Hármas Kerületet, azaz a Nagykunságot, a Kiskunságot és a Jászságot a Német Lovagrendnek. A szolgasorba taszítás annyira nem tetszett az itt lakóknak, hogy összegyűjtötték a redempcióhoz szükséges 5.000 rénes forintot és 1745-ben megváltották a szabadságukat. Mindenki a befizetett összeg arányában részesült a földekből. A kiváltságok, és az, hogy ki mennyi földet kapott illetve örökölt még sokáig rányomta a bélyegét a lakosság egymáshoz való viszonyára. Aki más vidékről telepedett illetve telepszik be, azt még ma is nehezen fogadják be az itt lakók.
A következő helyszín a szélmalom volt. Annak idején 22 szélmalomban lehetett őrölni a gabonát Karcagon, de ma már csak egy áll. Amennyiben a szélmalom tengelyébe megfelelő méretű gerendát építenének és a néhány éve tönkrement szélkereket megjavítanák, már lehetne is felönteni a búzát a garatra.
Ebéd után a református templomban Ruzicska Ferenc helytörténész fogadott bennünket. A török időknek az itteni szabad lakosságra nézve annyi haszna volt, hogy a katolikus püspök nem tudta a reformációt akadályozni. A lakosság oly mértékben átlépett a református vallás kereteiben, hogy Mária Teréziának kötelezni kellett őket, hogy építsenek katolikus templomot. Ruzicska Ferenc bemutatta nekünk még a főteret a szobrokkal.
Rövid sétát tettünk a zsinagógához, melyet sajnos csak kivülről tudtunk megtekinteni.
A görögkeleti templom ajtaját Szerepi Nagy Attila nyitotta ki. Tőle tudtuk meg, hogy 1811-ben épült és a freskók és az ikonok még eredeti állapotban vannak. A templomocska belső hangulata elvarázsolt bennünket.
Szeptember Páratlan együttműködésre került sor a Szolnok Város Napján megnyílt, a 18-19. századi Magyarország vízrajzát bemutató időszaki tárlat kapcsán.
A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára – a Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára helyi vonatkozású irataival és magángyűjtők anyagaival kiegészítve – eredeti térképeken, dokumentumokon keresztül szemlélteti e két nem is olyan távoli évszázad hazánk vizeihez kötődő pozitív és negatív történéseit, tapasztalatait. Az Aba-Novák Agóra Kulturális Központ közel másfél éves előkészítő munkájának gyümölcsét tekinthetik meg az Agóra galériájába látogatók szeptember végéig, a minden nap 10-18 óráig nyitva tartó kiállítótérben.
Beszámoló a 2017-esévről
Néhány dolog ismétlésnek tűnik mindazoknak, akik a 2016-os évről szóló sorokat olvassák. Nem véletlen, hiszen ami jó és eredményes volt, azon miért is változtattunk volna? A családkutató klubunk hét éves rendszeres működéssel büszkélkedhet. Az évek során kialakult közösségünk (a 2017-es évben 66 beiratkozott tagunk volt), amelyhez egy-egy alkalommal csatlakoznak – időnként távolabbról Szolnokra utazva – a meghirdetett téma iránt érdeklődők. Többen rendszeresen eljönnek a fővárosból is. A távolságok miatt a folyamatos kapcsolattartás a tagokkal e-levelek formájában történik, de a programjainkról a címlistánkra feliratkozottak is értesítést kapnak.
Az idei évről elmondhatjuk, gazdag tartalommal tudtuk megtölteni. Az eddigi elfogadott gyakorlatunknak megfelelően havonta tartottuk az összejöveteleinket. Az előadóink között egy-egy szakterület kiváló képviselője mellett ismét szerepet vállaltak a klubtagjaink is.
Nézzük a klubfoglalkozásokat kicsit részletesebben:
Január 27. Az elmúlt év tapasztalatai, idei terveink, közte az április 23-26 közötti gyulai kirándulásunk. A klubkönyvtár használata. Fontos foglalkozás minden év kezdetén, hiszen ekkor tudjuk összegezni a beérkezett javaslatokat. Ebben az évben is hangsúlyos volt, hogy minél több gyakorlati tapasztalatot adjunk át egymásnak. A gyulai kirándulásunk programja is ekkor vált véglegessé. Pasztelyákné Izbéki Rozi ismertetést tartott egy őszre tervezett kirándulásról, amely a témában nagy tapasztalatot szerzett Urbán László történész vezetésével az I. világháború olasz frontjait járná be. A klubkönyvtárunk gyakorlati használatát majd még egyszer napirendre kell tűzni, mivel a könyv és folyóirat állományunk felsorolását tartalmazó lista némi számítástechnikai malőr folytán nem hozzáférhető.
február 24. Pusztai Zsolt: Interjú és portréfilm készítés családi körben. Tapasztalatok átadása. A családtörténet kutatással foglalkozók általában úgy fognak hozzá a magukra vállalt feladathoz, hogy elbeszélgetnek a családtagokkal, a régebbi idők tanúival. A beszélgetések lebonyolítása és rögzítése során lényegében ugyanazon technikákat érdemes alkalmazni, amit az interjú készítésről az ezzel foglalkozóknak ajánlanak. Pusztai Zsolt a Túri Fazekas Múzeum igazgatója az egyetemen tanulta, és néprajzi források kutatása közben alkalmazta ezeket a módszereket. Jól felépített előadásában vázolta az interjúkészítés elméletét, és szívesen megosztotta velünk a tapasztalatait.
március 17. Dr. Fülöp Tamás: Kis füzetben nagy segítség a családkutatáshoz 3. Könyvbemutató.
Az üdvözlő megnyitó beszédet mint házigazda Molnár Lajos Milán tartotta. Többen jöttek a szolnoki levéltárból, továbbá az együttműködő partnerünk a MACSE elnökét Dr. Kollega Tarsoly Istvánt és a felügyelő bizottság elnökét, dr. Balás Istvánt is körünkben üdvözölhettük. Amint már az előzőekből kitűnt, a programot együttműködő partnereinkkel, barátainkkal közösen terveztük, megmutatkozott ez a kötetet bemutató Dr. Fülöp Tamás személyében, aki már a szolnoki levéltár igazgatójaként, később az MNL főigazgató-helyetteseként, most pedig a Neumann János Egyetem tudományos rektor-helyetteseként önzetlenül segítette a munkánkat. Ismertetésében kiemelte, a harmadik kötet megjelentetésének szándéka is igazolja, hogy nagyon örömteli, közkedvelt és sikeres kezdeményezésnek bizonyult az Aba-Novák Agóra Kulturális Központ és a Családkutató Klub együttműködésében elindított „Kis füzetben nagy segítség a Családkutatáshoz” című sorozat. A harmadik kötet – folytatva a megkezdett logikus utat – a családkutatók számára ad közre ismét nagyon fontos, kiemelt érdeklődésre számot tartó ismereteket, közvetlen gyakorlati tapasztalatokat, ezúttal a hazai és a környező országok magyar vonatkozású levéltári anyagokat őrző archívumok világából. A közvetíteni kívánt ismeretek jellegéből is következik, hogy mennyire pragmatikus „tudomány” a családkutatás és az ősök felkutatása. Így kerülhetett sor a család és keresztnevek, a fényképek, mint a családi emlékezet forrásai és külön kiemelten a családkutatási lehetőségek a katonai levéltárakban fejezetek megírására.
Jól kapcsolódnak a kötethez a mellékletek is, német-magyar szótár és gótbetűs írásképeket bemutató példatár segít eligazodni a német nyelvű forrásokban és anyakönyvekben. A latin személynevek értelmezését és átírását névtárral mutattuk be.
április 21. Csönge Attila: Hogyan segíthetik a levéltárak a családkutatók munkáját? Források a szolnoki levéltárban. Bevezetésként szót ejtett a személyiségi jogokat szem előtt tartó levéltári, illetve más kapcsolódó törvényekről, és azok alkalmazásáról a kutatási szabályzatban. Megyénk közigazgatási változásairól is szó esett. Külső-Szolnok iratai Egerben vannak, 1876-tól Szolnok lett Jász-Nagykun-Szolnok megye székhelye, ettől kezdve itt kereshetők a dokumentumok. Felhívta a figyelmet több, a családkutatóknak is fontos forrásra:
- Összeírások,
- KSH Magyarország tiszti név és címtára (DVD-n megvan a klubunknak)
- OSZK helyi és országos újságok, folyóiratok mikrofilmen
- Magyarország történeti helységnévtára. 12. Heves és Külső-Szolnok vármegye, Jászság, Nagykunság
- Megyei, települési és egyházi könyvtárak helytörténeti anyaga, irattárak
- Damjanich János Múzeum könyvtára és kiadványai,
- Internetes források, stb.
május 19. Dr. Urbán László történész: Hadi utakon a békéért, az egészségért és a tudományért. Látványos prezentáció az I. világháború olasz frontján végzett kutatásairól és terepbejárásairól. A már több mint 30 hazai, és kb. 10 olaszországi helyszínen bemutatott anyagot most megyei vonatkozásokkal kiegészítve nyújtotta át a hallgatóságnak.
június 16. Kónya Zsuzsanna: További kutatási lehetőségek a FamilySearch oldalon, adatok számítógépes feldolgozása. Az FS oldalra való bejelentkezéssel kezdett gyakorlati bemutató végigment a kutatáson: a rekordok, illetve a katalógus és az interaktív kereső felületen lévő lehetőségeken. A megtalált rekordok táblázatba mentése és rendezése első hallásra nem talált megértésre, ezért erre az előadó ígérete szerint a későbbiekben még visszatérünk.
szeptember 15. Gulyás Katalin: Pályázatok a Damjanich János Múzeumban. Az előadó elsőként a múzeum által évek óta kiírt történeti, helytörténeti pályázatok tapasztalatairól beszélt. 1956-57-ben indult, az idők során mintegy 55 ezer oldalnyi anyag érkezett be. Eleinte két szintre épült:
- hivatásos - előnyei: komplex, a teljesség igényével léphet fel, mély analízist tesz lehetővé
- amatőr helytörténet kutatók – általában a helybeli értelmiségből kerülnek ki, erősíti a lokális öntudatot
A legújabb, 2017 novemberében kiírt pályázat a http://www.djm.hu/palyazatok/kiirt/palyazati-felhIvas-2018-helytorteneti.html honlapon olvasható.
Móra Ibolya klubtársunk szemelvényeket mutatott be saját pályázataiból:
A Damjanich János Múzeumnak leadott pályázati munkák szorosan összefüggtek a családkutatással.
A pályázati anyagokban szereplő helyszínek, épületek, lakások, lakásberendezések és a különböző korszakokban, élethelyzetekben, történt események kapcsolódtak Móra Ibolya családjához, a Keresztfalvi (Krizsik) famíliához.
Részletesebben a következő két anyag került bemutatásra:
1./ „Scheftsik telep és a családom” a II. világháború előtt és után
Milyen épületek épültek 1925 után a Scheftsik család volt birtokán (laktanyák, kórházak, „kocsmák”) és hogyan éltek az emberek a Zagyva túloldalán?
2./ Lakásbelső változásai és a tárgyak utóélete
Lakások, lakásberendezések a családomban az 1920-as évektől – napjainkig.
„Bútorok, tárgyak vándorlása Szolnoktól – Budapestig”
Az előadás végén elhangzott záró gondolat:
Ameddig lehetőség van rá, örökítsük meg a nagyszülők, szülők épített környezetét és a saját életkörülményeinket, az otthonokban megtalálható, korra jellemző berendezéseket.
október 12 Jövőnk kulcsa a múlt. II. országos családtörténeti konferencia volt a klubfoglalkozásunk helyett. Beszámoló külön.
november 17. Balláné Fazekas Ilona: Családkutatásom története. Az előadó a saját tapasztalataiból adta át a mások számára is használható ismereteket. Az intenzívebb kutatást 2013 őszétől kezdte, amikor megismert egy családfakészítő programot, amelynek segítségével rendezte az adatait. Főbb források: család szóbeli emlékei, kézzel írott jegyzetek, körgrafikonok, Word-os szövegdobozba rendezett családfa, nyomtatásban megjelent leírások, gyászjelentések voltak. A legbiztosabb adatok az anyakönyvekből származnak. Nagy segítség a FamilySearch.org honlap. Fontosak lehetnek a síremlékek is, két sírkő fotóját mutatta, amelyek tele voltak nevekkel. Eredmény: több, mint 12 ezer személy a családfán, így nem csoda, hogy már számtalan közelebbi és távolabbi rokonságot sikerült beazonosítania, sok családdal bizonyosodott be a kapcsolódás.
Ari Ilona: Magyarország tiszti cím- és névtára 1873-1944; az ajándékba kapott DVD használata. A kinyitás után választási lehetőségek:
1 Arcanum kereső – alapértelmezett keresőn keresztül nyitja meg, leghasználhatóbb: Google Chrome
2 Acrobat Reader, ha nincs telepítve, engedélyezni kell a használatát
3 Böngészés pdf. mint egy könyvben lapozhatunk
4 Névjegy
5 Kilépés
1-es szavakra, szövegben bárhol lehet keresni. Tartalomjegyzék. Nevet beírva a teljes találati listát kiadja, a pirosra kattintok.
december 08. Ari Ilona: A 2017-es év összefoglalója
Dr. Urbán László, Pasztelyákné Izbéki Rozália: szeptember 4-10-ig: Nagyapáink emlékére. I.világháborús emlékút Olaszországba Urbán László történész és túravezető szervezésében. (Mivel ezen a kiránduláson kisebb csapat vett csak részt, sok fotóval illusztrált részletesebb ismertetés hangzott el az itthon maradottaknak)
Észak-olasz /Friuli-Venezia-Giulia/ utunk fő célja a magyar vonatkozású I.világháborús emlékhelyek - Doberdó, Redipuglia, Peteano,San Martino del Carso, Visintini/Magyar Kápolna/ - meglátogatása volt. Küzdöttünk a kobaridi/caporettói/ történelmi tanösvényen, a Nagy Háború harcaira 100 év után is emlékeztető lövészárkokon, kavernákon keresztül tett túrán. Kisvonattal utaztunk a varázslatos Valcellina szurdokvölgyben, a barcisi tó mellett. Friuli-Venezia-Giulia igen gazdag kulturális örökségekben. Voltunk Udineben, a régió fővárosában és Aquileiaban, melyek gazdagon tárják látogatóik elé a régi római civilizáció nyomait. Város- és műemléknéző kirándulásainkon végigjártuk Tarvisio, Trieszt/Miramare kastély/, Palmanova/18.századi csillagerőd város/, Gorizia /Nagy Háború Múzeuma/ nevezetességeit. Tiszteletünket tettük több osztrák-magyar katonatemetőben pl. Redipugliában, Palmanovában és voltunk több háborús emlékmúzeumban. Az utolsó napon, szeptember 10-én részt vettünk a Doberdón , a Monte San Michele csúcson hagyományosan évente rendezett olasz-osztrák-magyar-szlovén közös megemlékezésen, zászlófelvonáson. A csúcson lévő emlékművön elhelyeztük a Szolnoki Családkutató Klub nevében csapatunk emlékező koszorúját.
Kiemelt nagyobb eseményeink voltak:
- Jövőnk kulcsa a múlt. II. országos családtörténeti konferencia és workshop október 12-én, a Magyar Családtörténet-kutató Egyesület az Aba-Novák Agóra Kulturális Központtal, a Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltárával és a Neumann János Egyetemmel közösen − a két évvel ezelőtt nagy sikerrel megrendezett „Jövőnk kulcsa a múlt” országos családtörténeti konferencia folytatásaként - rendezte. A rendezvény fő célja a családkutatás társadalmi elismertetésének erősítése, alkalmat adni a témával foglalkozók kapcsolatépítésére, információk közvetítése és a fiatalabb korosztály bevonása volt.
Az előadásokon kívül kisebb létszámmal különböző, családkutatáshoz kapcsoló workshopokra is sor került, amelyeken gyakorlati segítséget kaphattak a konferencián részt vevő érdeklődők. A programot kiadvány-bemutatók és a témához kapcsolódó kiállítások bővítették.
- A Kis füzetben nagy segítség a CSALÁDKUTATÁSHOZ módszertani sorozatunk 3. kötetének megjelenése. Hogy a családkutatók minél szélesebb köréhez eljusson a híre, több helyszínen tartottunk bemutatót. Az elsőre március 9-én az MNL OL Bécsi kapu téri épületének Lovagtermében került sor. A sok érdeklődőt vonzó eseményen mint házigazda köszöntőt mondott Laczlavik György főosztályvezető, a kötetet – az előző kiadványok nagyvonalú ismertetésével összekötve – bemutatta Reisz T. Csaba címzetes főigazgató. A következő bemutató Szolnokon az ANKK-ban volt (lásd az előzőekben). Három vidéki helyszín:
- Balatonfüred 04.16 a MACSE Balatonfüredi asztaltársasága szervezésében. A helyiek mellett még a fővárosból is voltak érdeklődők.
- Kecskemét, 09.26-án a Neumann János Egyetem Pedagógusképző Kar szervezésében a Könyvtárban nagyszámú érdeklődő (szolnoki levéltár, ANKK képviselői) előtt, Dr. Sági Norberta dékánhelyettes köszöntője után a köteteket beszélgetés keretében mutatta be:
Dr. Fülöp Tamás dékán és Ari Ilona szerkesztő.
- Budapest, szeptember 29. Az utolsó bemutató már kevesebb érdeklődőt vonzott: A BFL Gárdonyi Albert termében köszöntőt mondott és a kötetet bemutatta dr. Haraszti Viktor főigazgató-helyettes.
2017-ben három kiránduláson is voltak a családkutató klub tagjai.
- április 23-26 Gyula-Szabadkígyós-Arad-Gyulavári-Nagyszalonta-Nagyvárad. A kirándulás első két napja főleg gyulai programokkal telt. Vezetővel megnéztük az Almásy-kastély állandó kiállítását, délután a gótikus téglavár és a vármúzeum következett. Másnap fogadtak minket a gyulai levéltárban, ahol meghallgattuk dr. Erdész Ádám igazgató úr ismertetését Gyula történetéről és a levéltár keletkezéséről, majd Daróczyné Leszt Emma a levéltárban található forrásokról tartott ismertetőt, megnézhettük a folyosón található állandó kiállítást is. Délután Szabadkígyós következett, a Wenckheim-kastély négy, már felújított és berendezett helyisége után a parkban sétáltunk. Másnap Arad következett. Eredetileg meglátogattuk volna az aradi levéltárat, de az igazgató asszony többszöri próbálkozásunk ellenére mereven elutasított minket, így csak néhány csoporttársunk ment el felderíteni a levéltárat, a többség pedig a várossal ismerkedett. A kultúrpalota magyar vonatkozású kiállítását is megnéztük. A napi programot a gyulavári kastélyban fejeztük be. Az egykori főúri rezidenciában láthattuk a Dél-Alföld néprajzi, kulturális és természeti- környezeti értékeit, valamint gazdasági történetét és fejlődésének lehetőségeit, különösen a Himnusz terem ragadta meg a hallgatóságot, ahol az Európai Unió államainak himnuszaival ismerkedhettünk. Az utolsó napon Nagyszalonta következett, a szülői ház és a Csonka torony, Arany kiállításának megtekintése jól illeszkedett a költő születésének 200 éves évfordulójához. Nagyváradon egy órás közös városnézés után az idő rövidsége miatt kettéoszlott a társaság. A fele a nagyváradi levéltárba látogatott, ahol nagyszerű fogadtatásban volt részünk. A másik fele az Ady-Emlékmúzeumot tekintette meg az egykori „Müllerei” cukrászdában.
- szeptember 4-10. Nagyapáink emlékére. I.világháborús emlékút Olaszországba Urbán László történész és túravezető szervezésében. Részletesen a december 8-i klubfoglalkozásnál.
- szeptember 23. Egynapos kirándulás a Hernád-völgybe, Telkibányára, Göncre, Vizsolyba. Elsőnek Boldvára mentünk, ahol a református templomot Prókai Árpád lelkipásztor nagyszerű ismertetésével tekintettük meg. A közelében lévő bencés kolostor és körtemplom romjai emlékeztettek bennünket az első magyar nyelvemlékünk születésére. Telkibányán nagyszerű vezetővel megnéztük az Alexandrai Szent Katalin ispotályt, a kopjafás temetőt, és a Telkibányai Helytörténeti kiállítást. Göncön a Huszita házban szintén helytörténeti kiállítás fogadott minket. Az igen gazdag program utolsó állomása Vizsolyon fejeződött be, itt a Biblia Múzeumban nyomdatörténeti kiállítást láthattunk, majd az Árpád-kori eredetű, román stílusú református templomban megcsodálhattuk a híres bibliát és gyönyörködhettünk a régi freskókban.
Beszámoló a 2016-os évről
A családkutató klub immár hatéves működése során kialakult egy stabil közösség (a 2016-os évben 71 beiratkozott tagunk volt), amelyhez egy-egy alkalommal csatlakoznak – időnként távolabbról Szolnokra utazva – a meghirdetett téma iránt érdeklődők. A távolságok miatt a folyamatos kapcsolattartás a tagokkal e-levelek formájában történik, de programjainkról a címlistánkra feliratkozottak is értesítést kapnak.
Az előző év nagyobb attrakciók nélkül, de folyamatos, szorgalmas munkával telt. Az előzetes terv szerint 10 alkalommal megtartott összejöveteleinken leginkább a gyakorlati tudnivalók kaptak hangsúlyt. Az előadásokat egyre többször saját klubtagjaink vállalták, megosztva ezzel a saját kutatásaik során szerzett tapasztalatokat. Ebben az évben három MACSE (Magyar Családtörténet-kutató Egyesület) tag vállalt szereplést, ezen kívül a téma legjobb szaktekintélyeit is sikerült megnyernünk.
Május 28-tól 31-ig tartalmas kirándulást tettünk a Szepességbe (néhány helyszín: Rozsnyó, Betléri kastély, Igló, Szepesszombat, Bártfa, Eperjes, Léva, Késmárk) és Kassára. Ez utóbbi helyen meglátogattuk az állami levéltárat is, gyarapítva a határainkon túli levéltárak magyar vonatkozású anyagairól szerzett ismereteinket. Október 14-én pedig Hajóson és Kalocsán jártunk. Megnéztük a volt érseki vadászkastélyt, a Szent Imre templomot, majd sétát tettünk a pincefaluban. Kalocsán az érseki könyvtár, kincstár és a Magyar Fűszerpaprika Múzeum megtekintését követően kezdődött az Érseki Levéltár szervezésében a „Családkutatók délutánja” program, amelynek vendégei és közreműködői voltunk. A levéltár vezetője, Dr. Lakatos Andor egész nap kalauzolt minket, majd ismertetőt hallhattunk az érseki levéltárról, benne a nagysikerű e-levétárról.
Az év végére nyomdakész állapotba került a „Kis füzetben nagy segítség a CSALÁDKUTATÁSHOZ” füzetsorozatunk 3. kötete. Örömünkre szolgál, hogy több levéltáros vállalta a szereplést a kiadványban, amely fő részében bemutatja a magyar és határainkon túli levéltárakat. Három előadás is helyet kapott: a kereszt- és családnevekről, a hadtörténeti forrásokról, és a családi fényképekről szóló. A mellékletekben most főként a német nyelvű anyakönyveket kutatók találhatnak segítséget.
Az évzáró klubfoglalkozásunkon „díszvendégünk” Dr. Reiszt T. Csaba volt, de rövid időre Molnár Lajos Milán igazgató urat is üdvözölhettük körünkben, aki biztosított minket a családkutatási téma iránti változatlan elkötelezettségéről és támogatásáról.
Az egyes események időrendi sorrendben:
Január 15. Katona Csaba, tud. munkatárs, MTA BTK Történettudományi Intézet, MHGT alelnöke: Egy kutatás tapasztalatai - esettanulmány magyarországi családkutatásokhoz. Előtte rövid gyakorlati bemutató az Ahnenblatt program letöltéséről.
Február 15-én volt Dr. Habil. Örsi Julianna – aki egyben klubtársunk is – munkásságát ismertető könyvbemutató a Damjanich János Múzeumban.
Február 19. Ari Ilona: Hogyan írtam családtörténetet az összegyűjtött adatokból Tapasztalatok. Közösen megnéztük az Agóra galériában a mezőtúri Képzőművész Alkotótelep 35 éves jubileumi kiállítását.
Március 18. Lázár Tibor könyvbemutatóval egybekötött előadása: Hajdúdorog háborús hősei. Megemlékezés Annus Béláné Éva haláláról. Temetés.
Április 15. Ari Ilona: Szerkesztési ötletek számos családtörténeti munkából ellesve.
Május 20. Kónya Zsuzsanna: Kutatás az összeírásokban. Felkért hozzászólóként Dr. Cseh Géza, főlevéltáros klubtársunk kiegészítette a megyénkre vonatkozó információkkal, bővebben a Pentz-féle összeírásról hallhattunk.
KIRÁNDULÁS KASSÁRA és a SZEPESSÉGBE
Időpont: 2016. május 28-tól 31-ig.
1.nap, Rozsnyó (Roznava): a főbb látnivalók viszonylag közel esnek egymáshoz (Diák templom, Rákóczi-őrtorony, előtte Andrássy Franciska emlékműve, püspöki palota, Szűz Mária püspöki székesegyház stb.).
Betléri kastély, vezetéssel: Az Andrássyak vadászkastélya egy 56 hektáros, szép angolpark közepén található, korabeli bútorokkal, egzotikus gyűjteményekkel, képtárral. A rekonstrukcióért Európa Nostra díjat kapott.
Igló (Spisská Nová Ves) érkezés kb. 17 órakor, ott találkozás az idegenvezetővel, rövid városnézés után vacsora a Hotel Trióban, majd a szállás elfoglalása.
2. nap, Bártfa (Bardejov) főtér házai, a régi városháza a 16. század elején épült gótikus stílusban, a lépcsőfeljárója reneszánsz, ma múzeum. Szent Egyed gótikus bazilika, 15. századi szárnyas oltárok. Bártfafürdő 5 km-re északra, szanatóriumok, zenepavilon, előtte Erzsébet királyné szobra. Megnéztük a hét Világörökségi listára felkerült fatemplom közül a közeli hervartóit.
3. nap, Lőcse (Levoca), Lőcsei Pál mesterről elnevezett főtér, Thurzó ház, szégyenketrec, árkádsoros városháza.
Szepescsütörtök (Spišský Štvrtok) A Szent Lászlóról elnevezett román stílusú templomot a Zápolyaiak kétemeletes, gótikus kápolnával bővítették ki. Csak kívülről láthattuk.
Poprád (Poprad), Szepesszombati rész (Spisská Sobota) középkori épületegyüttese műemlék rezervátum, reneszánsz-barokk főtér, 1848-as obeliszk. Szent György gótikus templom, főoltára, szárnyasoltárok Lőcsei Pál műhelyéből.
Késmárk (Kezmarok) városháza, az evangélikus fatemplomot a 17-18. század fordulóján építették, egyetlen vasszög felhasználása nélkül, sok szép faragvánnyal díszített. Az új evangélikus templomban van a Nikodémiából hazahozott fejedelem, Thököly Imre eltemetve. Thököly-vár.
4. nap, Kassa (Kosice): Rodostói ház, II. Rákóczi Ferenc emlékháza. A Kassai Állami levéltárban ismét gyarapítottuk a határainkon túli levéltárak magyar vonatkozású anyagairól szerzett ismereteinket. Délután közös városnézés, vezetéssel: a Szent Erzsébet főszékesegyház, altemplomában kripta, II. Rákóczi Ferenc sírja, Szent Mihály kápolna (kívülről). Orbán torony, Állami színház, Lőcsei-ház, Fekete Sas vendégfogadó, régi vármegyeháza stb.
Június 17. Sallainé Szuda Zsuzsanna: Egy családkönyv készítése. Ismét volt felkért hozzászóló Magyari Klári MACSE tag személyében, aki több – köztük számunkra különösen értékes, a mai román területre eső – település családkönyvét készíttette el. Közösen: Képes beszámoló a kassai kirándulásról.
A nyári szünetünkben érkezett a hír, hogy Molnár Lajos Milán, az ANKK Agóra igazgatója munkája elismeréseként Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést kapott augusztus 20-án. Mint a klubunk alapítójának és folyamatos támogatójának gratuláltunk neki.
Ismét sokan elmentünk szeptember 13-án a Megyeháza dísztermében rendezett Levéltári napra, ahol igen értékes előadásokat hallhattunk, többek között Széchenyiről, az I. világháború halottainak kutatásáról, Szolnok polgári repüléstörténetéről, az 1946-os párttitkár-váltásról, és néhányat az 56-os események kapcsán.
Szeptember 20. Solymosi Tamás MACSE tag: Ismerkedés az anyakönyvek indexelésével
A Nők Lapja szeptember 21-i száma Vissza a gyökerekhez címmel foglalkozott a családkutatással, és volt egy beszélgetés a Karc Fm rádióban is. Meghallgatható: http://karcfm.hu/archiv/spajz-csaladkutatas-2016-10-18.
Október 14. Egynapos kirándulás Hajósra és Kalocsára
Hajóson vezetéssel megnéztük a volt érseki vadászkastélyt, a Szent Imre templomot, majd sétát tettünk a pincefaluban. Kalocsán az érseki könyvtár, kincstár és a Magyar Fűszerpaprika Múzeum megtekintését követően kezdődött az Érseki Levéltár szervezésében a Családkutatók délutánja program, amelynek vendégei és közreműködői voltunk. A levéltár vezetője, Dr. Lakatos Andor egész nap kalauzolt minket, majd ismertetőt hallhattunk az érseki levéltárról, benne a nagysikerű e-levétárról.
Október 21. Kovács Zoltán klubtársunk: Milyen tapasztalatokat szereztem az Ahnenblatt program használata közben. Gyakorlati bemutatóval, példákkal.
November 15-én a volt Külső-Szolnok megyei források megismerésére néhány klubtárssal az egri levéltárba látogattunk.
November 18. Páli István MACSE tag: A Family Search nyújtotta kutatási lehetőségek, gyakorlati bemutatóval. Előtte Dr. Cseh Géza klubtársunk értő vezetése mellett megnéztük a „Derékba tört forradalom” Forradalom és megtorlás Szolnok megyében című kiállítást a Pallasz Athéné Egyetem Campus főépületében.
December 16. Ezt a napot is egy kiállítás megtekintésével kezdtük a Damjanich múzeumban, Badár Brand címmel. Majd dr. Reisz T. Csaba, MNL címzetes főigazgató: „Ha volt egy parcella a nevén” Családkutatási lehetőség a kataszteri felmérés dokumentumaiban. Utána évzáró piknik.
Családkutatás 2014-ben Megint egy évvel öregebbek lettünk, és amint a 2013. év eseményeiről olvashatórövid tájékoztatóból is kitűnik, eseménydús évet hagytunk magunk mögött. Tehátmár negyedik éve rendszeressé váltak az összejöveteleink, minden hónap 3.keddjén. Hogy a vidékről jövők hazajutását megkönnyítsük, délután 4 órakorkezdünk. Klubunknak nagy sikere van, sokakat érdekel a családkutatás. Csatlakozzonhozzánk, akinek kedve van! Az előzőekhez képest csak annyi változott, hogy a klubtagsághoz csekély tagsági díjpárosul, amit az ANKK-nál lehet befizetni. A térbeli és időbeli távolságoklegpraktikusabb leküzdésére a többséggel a már jól bevált elektronikus úton tartjuk akapcsolatot, mivel így egyszerűen, sok minket érintő információt tudunk eljuttatni. Deműködik a telefonos értesítés is. Van internetes „levelező tagozatunk” is azokszámára, akik nem tudnak rendszeresen eljárni a klubfoglalkozásainkra, mégiskapcsolatba kívánnak velünk maradni. Az ő számukra is ajánljuk, időnként nézzékmeg az itt következő rövid összefoglalókat. Jelentős eseménnyel kezdődött az év, elsőként a hazai megyei levéltárak közül,számottevő közönségszavazati többséggel nyerte a MNL Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára a Magyar Családtörténet-kutatók Egyesülete (MACSE) által alapítottÉv Kutatóhely díjat. Fotókkal illusztrált beszámolót láthatunk a levéltár honlapján: http://www.szolarchiv.hu/id-625-szolnoki_leveltar_lett_az_ev.html 2014.január 27 Vendégünk volt: Dr. Fülöp Tamás a MNL főigazgató helyettese, aki Helyzetkép a Magyar Nemzeti Levéltár megyei levéltárairól. Mit tudunk tenni acsaládkutatás feltételeinek javítására? címmel tartott nagysikerű előadást. A levéltárakról szóló törvény 2012. évimódosítása hozta létre a Magyar Nemzeti Levéltárat, amelynek központi szervezetiegysége az Országos Levéltár, és ide tartoznak a megyei tagintézmények. Alevéltárak – az előző évtizedek hagyományaiból eredően – 2013-ig igen eltérőkörülmények között működtek. A központosítással életre hívott új szervezet célja aszakmai egységesítés, a rendelkezésre álló források függvényében a lehető legjobbinfrastruktúrával ellátni a megyei levéltárakat. Komoly kihívást jelent az egészmagyarországi levéltári rendszerre az egységes elektronikus nyilvántartásbevezetése, az elektronikus iratok és digitális tartalmak kezelése. A megyeilevéltárakban több helyen felújításra, bővítésre szorulnak nem csak a kutatótermek,hanem a raktárak is. Az informatikai beszerzési stop jelentős akadálya azelőrelépésnek, a kutatói igények jobb kiszolgálásának. Megindult a szakmai szabályokegységesítése, elsők között elkészült a MNL kutatótermek működési szabályzata, most folyik a szolgáltatásokért beszedhető díjak rendezése. Az Elektronikus Levéltári Portál https://www.eleveltar.hu/ folyamatos fejlesztés alatt van, így értesülhetünk az aktuális levéltári eseményekről, kereshetünk a nyilvántartásokban, segédletekben, és otthonról intézhetővé válnak azügyfélszolgálati ügyek (beiratkozás, iratkikérés, másolat megrendelés online intézése). Az MNL célja, hogy minél több digitális tartalom, adatbázis elérhető legyenaz interneten keresztül. A jövőben elég lesz egy helyen beiratkozni. Ma már 180 adatbázis van az MNL központi honlapján, az Adatbázisok online felületen, amelynekegy része otthonról is hozzáférhető. A családkutatókat leginkább érdeklő fejlesztés,hogy az egyházi anyakönyvekről készített mikrofilmek digitalizálása folyamatban van.Az első 1000 filmtekercs már kutatható az MNL óbudai épületében és cél, hogy a közeljövőben hozzáférhető legyen a megyei levéltári kutatótermek számítógépein is. Havi 500 tekercs elkészültével lehet számolni. A jövőbeni internetes hozzáférés feltételei még egyelőre nem tisztázottak. A törvénymódosítás következtében július 1-től várhatóan egységesen 90 év lesz a születések, házasságkötések és a halálozások a kutathatósági korlátozása. A magyar vonatkozású egyházi anyakönyvek digitalizálása terén a jövőben elsősorban a környező országokkal kívánják majd szélesíteni az együttműködést. 2014. február 18. A februári klubfoglalkozás beszélgetéssel, tervezéssel, szervezéssel, döntésekkel telt. Molnár Lajos Milán bemutatta az új klubtagsági igazolvány tervezetét, a hozzájutás módját, valamint a felhasználás lehetőségét. Az igazolvány 5 évre szól, naptári évenként érvényességi bélyeggel ellátva. Aláírás, pecsét is lesz rajta, hogy ne lehessen hamisítani. A tagsági díj: 1000 Ft/év, az ebből befolyt összeggel a klub rendelkezik. Ha valaki nem váltja ki az igazolványt, akkor 200 Ft/alkalom jelképes összeg befizetésével vehet részt a Családkutatók Klubja összejövetelein. A tagsági igazolvánnyal a később megnyíló Agóra rendezvényeit is kedvezményes belépőkkel lehet majd látogatni. A tagsági igazolványok igénylésével, átvételével, árával, érvényességével, valamint a belépőjegyekkel kapcsolatos javaslatokat a tagság közfelkiáltással elfogadta. Befizetni a pénztárban lehet: Morva Lászlóné Pálmánál, naponta 14 -18 óráig A következőkben megbeszéltük a májusi kirándulás előkészületeit. Az utazás időpontja május 21-22-23-24. A szállás Mosonmagyaróváron, a Gazdász Hotelben lesz, ennek költsége 3.000 Ft/ fő/nap Az utazás a tagság döntése alapján autóbusszal történne, szolnoki indulással és érkezéssel. Költség 10.000 Ft/fő, 40 jelentkező esetén. A program bécsi és pozsonyi levéltár látogatás, valamint városnézés lesz. A rendezvény további részében egy levelezőlista létrehozásáról döntött a tagság, majd megismerkedett a lista használatának előnyeivel. Folytattuk a Ki mit kutat? című táblázat kitöltését is. Tagságunk létszáma jelenleg közel 100 fő, így szerencsés, ha készül egy összegzés a kutatott családokról, településekről, az esetleges átfedések, közös szálak felfedezésének megkönnyítésére. A záró részben a közeljövő programjairól esett szó. A családtörténeti pályázat ünnepélyes eredményhirdetésének időpontja március 15. délután, a következő klubfoglalkozásunk időpontja pedig március 18. A klubfoglalkozáson ismét készültek fotók, melyek a honlapon, a galériában tekinthetők meg. 2014. március 18. A márciusi klubfoglalkozáson három téma szerepelt. Először Jenei Edit tagtársunk részletes és szemléletes bemutatót tartott az új levelezőlista használatáról. Aki nem volt jelen, vagy nem tudott jegyzetelni, örömmel tapasztalhatta, hogy a foglalkozást követően részletes leírást kapott a tudnivalókról e-mailben is. A következő részben néhány új információ hangzott el a májusi kirándulásról, elsősorban az étkezéssel és a programmal kapcsolatban. Ezeket követően került sor az est fénypontjára: betekintést nyerhettünk a családtörténeti pályázat egyik első helyezettjének tanulmányába. A 2012-ben kiírt pályázatra 24 pályamunka érkezett, közülük egy mű nem került értékelésre. Nagyon magas színvonalú írások között kellett rangsort állítania a bíráló bizottságnak. A következő eredmény született: Arany fokozatot nyert Kukri Sándor: A Kukri család az 1657-es évtől és
Fózer Vendel: Fózer József és leszármazottainak családtörténete, családfája című munkája. Ezüst minősítést kapott Egyed Andrásné: Huber család 1842-től 2012-ig és
Kis Rudolf: A Kis P. család származástörténete című dolgozata. Bronz fokozattal Móra Ibolya pályamunkáját és
Weber György: Jászsági sorsok a redemptio idejéből című tanulmányát értékelték. Számos pályamunka különdíjat kapott, amelyhez az ANKK-n kívül más szervezetek is felajánlották díjaikat, de az Emléklap mellé is ajándék dukált, így senki nem távozott üres kézzel. Az eredményhirdetésen készült képek megtekinthetők a Galéria menüpontban: http://www.ankk.hu/galeria/foto/category/218-csaladfakutato-dijkioszto A fenti dolgozatok közül Fózer Vendel munkáját ismerhettük meg részletesen, a szerző képekkel illusztrált előadásában.
A pályamű 670 oldalon keresztül ismerteti a Fózer család történetét a 17. és 18. század fordulójától kezdve, különösen gazdag képanyaggal. A családtagok életének bemutatásán keresztül képet ad az adott korszak gazdasági és társadalmi környezetéről, az egykori népi életről, a paraszti gazdálkodás és háztartás eszközeiről is.
Mi természetesen egy rövidített változatot hallhattunk, láthattunk. A munka közel 10 évig készült, kisebb – nagyobb megszakításokkal. Szívből gratulálunk a szerzőnek! A pályázatra beadott munkák megtekinthetők a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltárban. 2014. április 14. Régi vágya teljesült a Családkutatók Klubja tagságának az áprilisi összejövetelen. Dr. Bonhardt Attila ezredes, a HM HIM Hadtörténelmi Levéltár és Irattár igazgatója tartott rendkívül érdekes és részletes előadást a következő címmel:
A bevezetőben rövid áttekintést kaptunk a magyar hadügy irányításáról, mely 1918-ig Bécsből történt, így dokumentumai is Bécsben találhatók.
Később részletesen megismerhettük a katonai adminisztráció régebbi és napjainkhoz közelebb álló tevékenységét, módszereit. Tanulmányozhattuk a mustralistákon, állománytáblákon található adatokat, melyek a császári sereg felszerelésének, pénzügyi helyzetének összetételét, tulajdonságait tartalmazzák.
Szinte hihetetlen, de 1820-tól minden tisztről és katonáról egyéni nyilvántartólapot, anyakönyvi lapot vezettek. 1868-ig ezeket időközönként a bécsi központi nyilvántartóba küldték, ezután az alakulatok póttesteiknél őrizték őket. 1918 után a nem ausztriai illetőségű, 1865 és 1900 közötti évfolyamok katonai anyakönyvei az utódállamokban maradtak. Külön jegyzékben találhatók a tisztek adatai, pl. az ún. minősítvényi táblázat tulajdonképpen egy tíz évre szóló személyi dosszié, részletes információkkal.
Az 1869-1918 között keletkezett minősítvényi táblázatok Bécsben 3952 doboznyi, Budapesten 473+20 doboznyi levéltári anyagot tesznek ki.
A katonaságnál készültek az egyháziakhoz hasonló anyakönyvek is. Ezeket a császári (és) királyi csapatok, testületek, kórházak saját tábori papjai vagy a helyőrségek papjai, illetve a katonai püspökségek készítették.
Jelentős adatállományt tartalmaznak a két világháború veszteségi nyilvántartásai, valamint a második világháború utáni katonai nyilvántartó lapok is. Ezek közül az iratok közül azonban sajnos nem mindegyik nyilvános, van, amelyik adatvédelmi okokból, van, amelyik pedig a feldolgozottság hiánya miatt.
Az összejövetel valamennyi résztvevőjének számára világossá vált, hogy a katonai adatok közötti kutatás nagy előzetes felkészültséget igénylő munka. Megkezdése előtt célszerű minél több adatot beszerezni a keresett személy katonai pályafutásáról. (Pl. rendfokozat, csapattest, esetleges kitüntetések, hadifogság, stb.)
A nagy sikerű előadás végén a kutatáshoz a következő segítséget kaptuk:
A katonai genealógiai kutatásoknál felhasználható levéltári és könyvészeti anyagok:
• Schematismus für k.(u.)K. Heer
• M. Kir. Honvédség hivatásos tisztjeinek rangsorolása
• Personal Verordnungsblatt für das k (u.) k. Heer
• Személyügyi Rendeleti (Honvédségi) Közlöny a M. Kir. Honvédség számára
• 1920-1945 közötti HM osztályok:
-4. (nyugdíj) oszt. (készülő adatbázis)
-8. (tiszti személyügyi) oszt. (csak az iratok tételes átnézésével)
-10. (legénységi személyügyi) oszt. (csak az iratok tételes átnézésével)
-13. (igazságügyi) oszt. (névmutató katalógus)
-13. (tiszti házassági) oszt. (évfolyamokon belül betűrendben)
-20. (csendőrségi személyügyi) oszt. (csak az iratok tételes átnézésével)
-Eü. felülvizsgálat
1945-1948 közötti HM osztályok és HM szervezetek
-HM szü. oszt. (rendelkezésre állnak az eredeti névmutatók)
-Tiszti és csendőrségi igazolóbizottság (betűrendben)
-Vitézi Rend felszámoló Hivatal (betűrendben)
Adatforrások a világhálón
• A HM HIM Hadtörténelmi Levéltár honlapja:
http://militaria.hu/adatb/leveltariuj/
• A HM Társadalmi Kapcsolatok és Háborús Kegyeleti Főosztálya honlapja:
http://www.hadisir.hu/hadisir/
• A Vitézi Rend névjegyzéke:
http://www.hungarianarmedforces.com/vitezirend/
A Családkutatók Klubja következő összejövetele május 13-án lesz, a megszokott időpontban, a megszokott helyszínen. Szeretettel várunk mindenkit!
2014. május 13.
A Családkutatók Klubja májusi összejövetelén ismét egyik tagtársunk díjnyertes pályázatával ismerkedtünk meg.
Móra Ibolyamutatta be bronz fokozattal minősített munkáját a megjelenteknek.
Beszámolójának elején a pályázat megírásának, az anyagok összegyűjtésének körülményeiről mesélt, majd néhány szót ejtett a 60-62 oldalas mű utóéletéről is. Magát a pályamunkát meglehetősen rövid idő alatt készítette el, a rendelkezésére álló kb. két hónap még az anyaggyűjtés jó részét is magában foglalta. Így aztán szinte természetes, hogy maradtak olyan dokumentumok, képek, információk, amelyek a díjazott változatba nem kerülhettek bele, a családkutatás és a családtörténet írása tehát tovább folytatódik.
A családtörténetet saját személyének bemutatásával kezdte, ezek után haladt a szülők, nagyszülők és egyéb családtagok felé.
Mivel a klubtagok közül többen Móra Ibolya korosztályába tartoznak, az ő gyerekkori emlékei sokakban hasonló élményeket idéztek fel, a szolnokiak pedig nagy ovációval fogadták az ismerős helyszínek megemlítését.
Igen érdekes, személyes emlékekkel egészítette ki az 1956-os forradalommal kapcsolatos ismereteinket, ugyanis véletlenül éppen október 23-án utazott Budapestre az édesanyjával, kabátot vásárolni. A kis kiruccanásból hosszabb tartózkodás lett, csak november 1-én tudtak visszautazni Szolnokra, sok máig meghatározó emléket őrizve ezekből a napokból.
A visszaemlékezés után megismerhettük a család többi tagját is, akik közül Ibolya édesapja volt talán a legérdekesebb személyiség. Kőművesként kereste kenyerét, de közben a Szolnoki Művésztelepen Aba-Novák Vilmos tanítványa volt, ígéretes jövő állt előtte. Sajnos a II. világháború egyik polgári áldozataként, fiatalon meghalt.
A családtörténetben további érdekességekről is hallottunk. Szó esett például egy kevéssé köztudott eseményről: 1942. szept. 5-én szovjet repülőgépek 17 bombát dobtak le a fővárosban és környékén, minden cél nélkül, polgári lakóházakat romba döntve. Ebben a bombázásban veszítette életét Móra Ibolya egyik nagynénje.
A későbbiekben szó esett még egy másik nagynéniről is, akit az ötvenes években állam elleni összeesküvés vádjával elítéltek, majd a 90-es évek elején rehabilitáltak.
Zárásként Móra Ibolya édesanyjáról hallottunk érdekes információkat, aki az ötvenes években Szolnokon a Vidámkert vezetője volt.
Az igen érdekes előadást néhány klubtagunk kiegészítette saját emlékeivel, információival.
Legközelebb június 17-én találkozunk, amikor felidézzük a Bécs – Pozsony kirándulás legemlékezetesebb
Beszámoló a Szlovák Nemzeti Levéltárban, és a Pozsonyi Állami Levéltárban tett látogatásról.
Szlovák
Nemzeti Levéltár
Csoportunkat az intézmény vezetőhelyettese fogadta.
Először általános tájékoztatást kaptunk, majd megtekinthettük a levéltár legérdekesebb kincseit, dokumentumait.
A Szlovák Nemzeti Levéltár elődje, az Állami Központi Levéltár 1954-ben alakult. Különböző épületekben nyert elhelyezést, majd 1983-ban új épületet kapott, melyben 9 emelet és 2 föld alatti szint található. 32 km-nyi iratanyagot helyeztek itt el, legkorábbi dokumentumuk a XII. századból származik.
Három nagy részleg foglalkozik az iratok elhelyezésével, ezek a következők:
1. Középkori részleg: ebben a részlegben őrzik a híresebb családok archívumát, pl. a Pálffy, az Esterházy és az Erdődy családokét. Királyi akadémiák, gimnáziumok anyaga, egyházi iratok, hiteles helyi anyagok, a pozsonyi káptalan könyvtára, középkori oklevelek (22000 db), híres szlovák személyek iratanyaga képezi a részleg legfontosabb dokumentumait.
2. Újabb kori dokumentumok részlege: itt találhatók az 1918 utáni közigazgatási szervek anyagai, a földreformok anyagai, a szlovák állam 1939-1945 közötti emlékei, a mai minisztériumok elődeinek dokumentumai.
3. Levéltári gyűjtőterületi osztály: ez az osztály gyűjtötte össze a kommunista párt anyagait, valamint folyamatosan szedi össze a napjainkban megszűnő intézmények dokumentumait.
Természetesen megtalálhatók még a levéltárban a dokumentumok karbantartásával, restaurálásával foglalkozó műhelyek, az új iratok vásárlásával, az ajándékok fogadásával foglalkozó részlegek is. Ezeken kívül könyvtár és filmtár is a kutatók rendelkezésére áll.
Jelenleg 55 dolgozója van a levéltárnak.
Az általános tájékoztató után megtekinthettük a levéltár legrégebbi, legszebb, ill. legérdekesebb dokumentumait.
A levéltár legrégebbi darabja egy XII. századi egyházi jogi kódex, mely Olaszországból származik. Érdekes az elrendezése: a lap közepén a jogszabály olvasható, körülötte pedig a magyarázat.
A világörökség részét képezik a Pozsonyi Antifonálék, melyek gregorián énekek gyűjteményei, mindössze 5 db maradt fenn belőlük.
Megnézhettük a Pálffy családról készült családfát:
És egy halotti címert is.
Kedvet kaptunk ilyen gyönyörű családi táblázat készítéséhez is.
A legrégebbi részleg kincsei után betekintést nyerhettünk az újabb iratok közé is. Ezek az iratok más szempontból voltak érdekesek számunkra, főképpen családkutatási vonatkozásban.
Komoly adatforrást jelentenek a népszámlálások, azok közül is az 1930-as. (Az 1918 előtti népszámlálások adatait Magyarországon kellene keresni, de azok nem maradtak fönn. Szintén nem maradt fönn az 1920-as pozsonyi sem. A 90 éves adatvédelem miatt, a bemutatott 1930-as sajnos még nem kutatható.)
Egy-egy ilyen ívről gyakorlatilag minden személyes adat megtudható, a családi viszonyok, a költözködések, a foglalkozás, a munkahely, az iskolázottság, de még a testi hibák is. Helytörténeti szempontból is nagyon fontos információkkal szolgálnak ezek az ívek. Megfelelő szűrések után megtudható például egy-egy település nemzetiségi összetétele, a beköltözések ideje, hely szerinti gyakorisága. Elkészíthető a régi utcajegyzék, az iskolák, ipari objektumok összesítése és még nagyon sokféle statisztika. Aki türelemmel kivárja a 2020-as évet, utána minden részletre kiterjedően kutathat a népszámlálás adatai között.
A továbbiakban hallhattunk még a házassági, válási, örökbe fogadási, állampolgársági, névváltoztatási dokumentumokról, azok jelentőségéről is. A családkutatásnál érdemes ezeket az iratokat is tanulmányozni, mivel gyakran segítenek az anyakönyvi adatok kiegészítésében.
A látogatás végén kaptunk még néhány információt a kutatási lehetőségekről.
Néhány további link a témához:
http://www.macse.org/society/szlovakia.php?id=lev
http://www.nogradhistoria.eu/kateg-72-1-szlovak_leveltarak_iratai.html
http://www.genealogia.hu/kulfoldileveltarak.htm
Pozsony
Városi Levéltár
A pozsonyi városi levéltárban sajnos nem teljesen úgy alakult a programunk, ahogyan azt eredetileg terveztük, ill. tervezték számunkra. Rövidíteni kellett az előadáson, a vezetésünkkel megbízott munkatársnak pedig korábban el kellett mennie. Azért így is sok információval lettünk gazdagabbak. Előttünk egy osztrák csoportot láttak vendégül, így a számukra készült bemutató alapján tájékoztattak minket is.
A képen látható a levéltár három fő gyűjtőterülete, ill. öt fióklevéltára.
A következőkből megtudhatjuk a levéltár legfőbb anyagainak tartalmát.
Elsősorban Pozsony vármegye iratai találhatók itt, nagy részben a jogszolgáltatás anyagai.
A törvényhozó testületek iratai, a bíróságokon keletkezett dokumentumok, ill. közigazgatási anyagok. Természetesen jelentős helyet foglalnak el a levéltárban az egyházi anyakönyvek, valamint a ferences rend összegyűjtött dokumentumai is.
Pozsonytól 65 km-re működik a levéltárnak egy kihelyezett részlege, mégpedig a detrekőváraljai Pálffy kastélyban.
A továbbiakban tájékozódhattunk a levéltár munkatársainak leggyakoribb tevékenységeiről. Foglalkoznak helytörténettel, geneológiával, anyakönyvi kivonatok készítésével, közigazgatási munkával. Ez utóbbi munkájuk leginkább két területen jelentős. Az egyik a földbirtokok tulajdonjogának igazolása (Szlovákiában ui. minden tulajdonos visszakaphatta eredeti földjeit.), a másik pedig az áttelepülések igazolása. (Ez tulajdonképpen a 2. világháború utáni ún. lakosságcsere iratait jelenti.) Igen érdekesek a megyei bírósági anyagok, amelyek ma már leginkább kutatási célokat szolgálnak. Egyedülálló mennyiségű akta maradt fenn például a boszorkányperekkel kapcsolatos bírósági iratok között, a téma kutatóinak nagy örömére. Szintén érdekesek az ún. nemesi összeírások, melyek a XVII. századtól találhatók meg a levéltárban. Ezeken az íveken egészen kevés tulajdonnal rendelkező (ún. egytelkes) kisnemesek is szerepelnek, a környékbeli falvakban ui. nagyon sok nemes volt, nem ritkán az egész falut nemesek lakták.
A következőkben megtekintettük a számunkra előre elkészített kis kiállítás anyagát, melyből ízelítőül egy kép:
A látogatás végén tájékoztatást kaptunk a szlovákiai levéltárak elhelyezkedéséről, illetékességi köréről, használatuk módjáról. A leghasznosabb, ha az utazást megelőzően e-mailben tájékozódunk a lehetőségekről. Az angol nyelv mindenütt használható, de a legtöbb levéltárban vannak magyarul beszélő munkatársak is, akik szívesen segítenek.
A következő térkép jó segítség lehet ügyeink intézéséhez.
Hasznos linkek:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Detrek%C5%91v%C3%A1ralja
http://www.minv.sk/?statne-archivy
http://pozsony.e1.sk/?show=amit_erdemes_latni
Látogatás a Magyar Országos Levéltár Bécsi kapu téri épületében.
A levéltárba 2014 okt. 21-én délelőtt, Szolnokról és Mezőtúrról több mint 40 fővel megérkezett a Családkutatók népes csapata, akiket a levéltár dolgozói fogadták.
Ari Ilona kezdeményezésére a levéltár folyosóján a társaságot egy kis frissítő és harapnivaló várta. A régi hangulatú teremben (melynek bejárati ajtaja felett a korabeli vár képét látni) alig fértünk el.
Három előadást hallgattunk meg.
Először: Sunkó Attila beszélt a „katonaállítási lajstromról”, az állandó hadsereg személyi nyilvántartásáról. Megtudhattuk mit takar a „helyettes” állítás, a verbuválás és mit kell érteni a „katonafogdosás” alatt. Érdekes információkat adott a vetített képes előadás.
Második előadónk: Szerényi Ildikó volt.
Beszélt a sorozási feltételekről. Ismertette a „katonai körzetek”. Megtudhattuk, hogy sajnos Szolnokról nagyon kevés adat került be a levéltárba, így az első világháborús bevonultakról és elesettekről kevés információ van, ezért a digitálisan feldolgozott anyag ezen a területen nagyon hiányos. (Esetleg a Heves Megye levéltárában még lehet valami anyag).
Jó hír, hogy a Hesz András téren készül egy digitális terem, ahol a kutatók már kényelmesen dolgozhatnak. Várhatóan 2015-re a mikrofilmeket is digitalizálják.
(www.adatbazisokonline.hu és www.aktakaland.hu)
Harmadik előadást: Dr. Garadnai Zoltán tartotta.
A vetített anyagban sok érdekes részletet megismerhettünk a jelenlegi Levéltár épületének elődjéről, és arról hogy régen „ország-ládákban” őrizték az iratokat. Levéltári anyagok tartalmaztak régi magyar kancelláriák országgyűlési iratait, minisztériumi iratokat és magángyűjteményeket.
Megtudtuk, hogy a Levéltár épületének tervezése, kivitelezése, finanszírozása abban a korban sem volt egyszerű. Pauler Gyula országos fő levéltárosnak nagy szerepe volt a tervezés előkészítésében.
Végül Petz Samu terveit fogadták el, aki az épületet eleve levéltár céljára tervezte. Az épület vasbeton szerkezetű és már abban az időben „központi” fűtéssel üzemelt.
A belső burkolatok 1930-ra készültek el.
Klebersberg Kunó szívügyének tekintette a levéltár belső kialakítását.
Az épület falfestményeit (seccókat) Dudits Andor készítette, melyeken látható események történelmünk neves alakjaihoz kapcsolódnak.
A folyosók térelválasztó szőnyegei Körösfői-Kriesch Laura keze munkáját dicsérik.
Róth Miksa ólombetétes üvegei ma is szemet gyönyörködtetőek.
Az épület szerkezetében, a belső berendezésekben, a II. világháborúban és később 1956-ban is óriási károk keletkeztek és a levéltári anyagokban több kilométernyi irat semmisült meg.
A megmaradt falfestményeken pedig az 1950-es években a nemkívánatos személyeket átfestették.
Az előadást követően megnézhettük az épület folyosóit, és egy kutató termet.
Itt fedeztük fel a képekkel illusztrált királyok családfáját.
Haza utazás előtt még egy kis séta a Bécsi kapu téren.
Bepillantottunk a Városháza és a Hadtörténeti Intézet belső udvarára is.
Köszönet a szervezőknek az érdekes és értékes kirándulásért!
Összeállította (fényképezte): Móra Ibolya
Hadi levéltár Bécs
Kriegsarchiv
Néhány bevezető szó:
közel 400 évig együtt éltünk a Habsburgokkal, minden közös volt, a minisztériumok, a közigazgatás, a levéltár is, a sok száz év alatt felgyűlt iratanyaggal együtt. Amikor 1918-ban széthullott a birodalom, valamit kezdeni kellett ezekkel az iratokkal is, valamilyen módon meg kellett őket osztani az utódállamok között. Sok vita előzte meg a megegyezést, végül 1926-ban jött létre a badeni egyezmény, amelyre az udvari levéltár történeténél már utaltunk. A kifejezetten magyar tartalmú, vagy magyar eredetű anyagok sorsa egyszerű volt, azokat egyszerűen elhozták Budapestre. Nagyon sok olyan anyag van azonban, amelyeket nem lehetett ilyen egyszerűen elhelyezni, mert több állam is igényt tartana rájuk, így ezek az anyagok maradtak Bécsben. Külön a polgári iratanyag és külön a katonai iratok. Ez utóbbiakat őrzi és kezeli a Kriegsarchiv.
Maga a katonai levéltár tulajdonképpen 300 éve jött létre, 1715-ben nevezték ki az első levéltárost az intézmény élére. Ő az 1556-ban alakított Haditanács alkalmazásában állt.
A levéltári kutatás sehol nem tartozik a könnyű, gyors és biztosan sikert hozó tevékenységek közé. A bécsi Kriegsarchivra ez különösen igaz. Elképesztő mennyiségű irat, civil kutató számára szinte teljesen áttekinthetetlen módon rendszerezve. Ezért tanácsos a Bécsben dolgozó magyar levéltárosok segítségét kérni a kutatáshoz.
Az épületről:
Az 1980-as években épült, kifejezetten levéltári célra.
Nyolc emelet és pinceszintek rejtik a kb. 70 kilométernyi iratot. Minden külsőséget alávetettek a funkciónak, így a képen is látható, mennyire kevés ablak van a házon. A folyosók kifejezetten sötétek, a négy meglátogatott levéltári épület közül a legkevésbé barátságos. Kicsit el is tévedtünk benne, vezetőnkkel együtt, de szerencsére megtaláltuk a kijáratot.
A hangfelvételből ítélve a két csoport a látogatás során nem teljesen ugyanazon tematika szerint ismerkedett meg a levéltárral. Vezetőink, Kiss Gábor és Domonkos György, elsősorban a felmerülő kérdések alapján navigálták a csoportokat a különböző szintek, különböző osztályok között.
Legtöbb időt természetesen a magyar osztályon töltöttünk, ahol némi betekintést nyertünk az ott folyó kutatás nehézségeibe.
A katonai levéltárakban tárolt anyagok nem nagyon alkalmasak családkutatásra. Kevés olyan katonai irat, nyilvántartás van ui., amely kitér az adott személy családjára, a szülők vagy a gyermekek nevére, egyéb adataira. Egyedül a katonai egyházi szervezetek anyakönyveiben találhatunk ilyen típusú adatokat.
Emiatt a kutatásnál is fölösleges megadni pl. a szülők nevét, mert ezzel az adattal levéltárosok nem tudnak mit kezdeni. Sokkal fontosabb a születési hely és a születési év.
A legtöbb kérdés természetesen az I. világháború katonáival kapcsolatban hangzott el. Megtudhattuk, hogy az ún. veszteségi listákban, ill. a kitüntetési listákban keresgélhetünk, de ez a munka gyakran teljesen kilátástalan, mert pl. a veszteségi listákhoz nem készült névmutató. A kitüntetésre felterjesztett tisztek esetében valamivel több esélyünk van egy-egy személy megtalálására, de ez sem egyszerű feladat.
Az 1. világháborúba a Monarchiából kb. 10 millió ember vonult be, akiket katonai alakulatuk szerint tartottak nyilván. Ha ezt az adatot nem ismerjük, akkor nem sok esély van arra, hogy megtaláljuk a keresett személyt.
Szinte kilátástalanná teszi a kutatást az a körülmény, hogy a magyarországi születésű katonák anyakönyvi lapjai elvesztek. Így tehát részadatokat találhatunk egy-egy katona életének különböző eseményeiről, de egy teljes katonai pályafutás nyomon követése ennél a generációnál sajnos nem lehetséges.
Természetesen azért vannak sikeres kutatások is.
Szerencsés csoporttársunk éppen a látogatás során kapta meg a választ egyik felmenőjével kapcsolatos kérdésére.
A továbbiakban szó került még a cédulakatalógusokról. Az anyakönyvek alapján készítettek születési, halálozási és fonetikus katalógust. Ez utóbbiban van a legtöbb adat, de ezt a legnehezebb kezelni. Nagyon furcsa, egyedi betűrendben szerepel a sok ezer cédula, így rendkívül nehéz megtalálni a keresett személyt.
Az egyik csoport részletes betekintést kapott még a kitüntetési anyagba, a másik csoport viszont a térképtárat tekinthette meg.
A komáromi erőd tervrajza
Eger vára
Temesvár
Nagy érdeklődéssel tanulmányoztuk a többszáz éves, rendkívüli precizitással megrajzolt térképeket, alaprajzokat, tervrajzokat. A beszámoló ismeretanyaga kiegészíthető a következő linkekről. http://www.macse.org/society/ausztria.php?id=all http://hu.wikipedia.org/wiki/Udvari_Haditan%C3%A1cs http://nagyhaboru.blog.hu/2010/11/29/csaladfakutatas_a_hadtortenelmi_leveltarban http://real.mtak.hu/8028/1/R%C3%A9fi%20A.%20A%20geneal%C3%B3giai%20kutat%C3 %A1s%20lehet%C5%91s%C3%A9gei%20a%20b%C3%A9csi%20Kriegsarchivban.pdf A magyar nagykövetség szomszédságában, a Minoritenplatzon találjuk az Osztrák Állami Levéltár magyar kutatók számára egyik legfontosabb osztályát, a Monarchia nagyrészt külügyi aktáit őrző Házi, Udvari és Állami Levéltárat, vagyis a Haus-, Hof- und Staatsarchivot.
A Mária Terézia alapította levéltár a XX. század elején költözött be mai, kifejezetten e célra elkészült épületébe. Az alapító emlékét a bejáratnál szobor őrzi.
Kb. 250.000 levéltári egységet - ebből kb. 80.000 oklevelet és szerződést és kb. 3.000 kéziratot - őriznek az archívumban (ez sok-sok millió lapot jelent!), ahol 816-tól lényegében a Monarchia fölbomlásáig találhatók iratok. E gyűjtemény értéke felbecsülhetetlen a magyar történelem kutatása szempontjából. Hiszen - mivel a Birodalom központi hatóságai és a Monarchia közös ügyekkel foglalkozó minisztériumai a császárvárosban voltak - a Magyarország történetére vonatkozó, Mohács utáni, időben 1918-ig terjedő források jelentős része mindmáig a bécsi archívumokban találhatók.
Bár a magyar kormány a Monarchia fölbomlását követően azonnal bejelentette társtulajdonosi igényét az egykori "közös levéltárakra", ezek szétválasztásának kérdésében a békeszerződések sem teremtettek egyértelmű helyzetet. Végül is hosszas tárgyalások után, 1926 májusában írták alá a titkos - és mindmáig érvényben lévő - badeni levéltári egyezményt, amely példa nélküli a nemzetközi megállapodások sorában.
Ennek értelmében:
1. a két állam közös szellemi tulajdonának nyilvánították a központi államigazgatás 1526-1918 közötti, legalább részben magyarországi hatáskörű szerveinek működése során keletkezett aktákat;
2. Magyarország visszakapta a kizárólag magyar eredetű, tisztán magyar szellemi tulajdonnaktekinthető irat együtteseket;
3. állandósították a levéltári delegáció intézményét. (Ez utóbbi alapján dolgoznak ma is-osztrák kollégáikkal egyenlő jogokat élvezve - magyar levéltári kiküldöttek a Haus-, Hof- und Staatsarchivban, a Hofkammerarchivban és a Kriegsarchivban.)
E tekintetben tehát tovább él a Monarchia, hiszen az ezekben a levéltárakban őrzött akták jelenleg is Ausztria és Magyarország közös szellemi tulajdonának minősülnek.
Az épületről néhány információ:
Négyemeletes palotáról van szó, de teljes mértékben a levéltár funkciójának megfelelő belső kialakítással.
Csak két kiöntött betonfödém került beépítésre, viszont 11 raktárszinten tárolják az iratokat. A közbülső szintek a képen is látható rácsokon nyugszanak, azokon jár a levéltári dolgozó, ill. az érdeklődő. A dokumentumokat fémből készült polcrendszereken helyezték el. Ma talán már nem a legkorszerűbb ez a belső kialakítás, (elsősorban tűzvédelmi szempontból), de 1902 óta, amikor az épületet átadták, tökéletesen funkcionál, ráadásul nagyon szép.
A következő képen kísérőnkön, dr. Fazekas Istvánon kívül megszemlélhetjük az iratok elhelyezésére szolgáló polcrendszer gyönyörű kialakítását.
A lépcsőházat két festmény díszíti, melyeken megörökítették a levéltár történetének jelentős eseményeit és személyiségeit: az alapító Mária Teréziát, az előtte tisztelgő első levéltárossal, valamint az új épület elkészülte után, a tér másik oldaláról átsétáló Ferenc Józsefet az elé járuló fontos alkalmazottakkal együtt.
A Haus-, Hof- und Staatsarchivnak valaha magyar igazgatója is volt: Károlyi Árpád, a korszak egyik legnevesebb magyar történésze, aki összesen 36 esztendőn át dolgozott a levéltárban, 1907 és 1913 között irányította az intézményt. Ebben az időszakban került a fiatal Szekfű Gyula (a később rendkívüli hatású historikus) is a levéltárhoz. Károlyi a Monarchia fölbomlása után - immáron reaktivált nyugdíjasként - komoly szerepet játszott a badeni egyezmény aláírásának előkészítésében és a Bécsi Magyar Történeti Intézet megalapításában.
Az épület bejárása során néhány igazán értékes történelmi ereklyét tekinthettünk meg, például Batthyány Lajos perének aktáit, valamint halálos ítéletének eredeti példányát, Haynau aláírásával.
Megtudtuk, hogy a per iratanyaga már az 1850-es években bekerült a levéltárba. Nagy titokban, lepecsételve őrizték, a mindenkori igazgatók személyesen adták át utódaiknak anélkül, hogy felfedték volna a dobozok tartalmát. Csak 1925-ben törte fel az akkori igazgató a pecsétet, ekkor derült ki, mit is jelent a G. L. B. felirat a címlapon, mi a tartalma az iratoknak.
Nagyon érdekesnek találtuk a török kori iratokat is, melyek összefoglaló neve Turcica.
Az 1500-as években, a török hódoltság idején élénk levelezés folyt a konstantinápolyi követ és Bécs, valamint a budai pasa és a bécsi Haditanács között. Az előbbi levelek diplomáciai jelentéseket tartalmaztak, viszonylag egyszerű, de a törökök számára megfejthetetlen titkosírással, az utóbbi dokumentumok pedig magyar nyelven íródtak.
A különböző korokból származó levéltári dokumentumok megtekintése során történelmi ismereteink is gazdagodtak. Sok tekintetben árnyaltabbá vált a tanítási órákon bennünk kialakított kép a török hódoltság hatásairól, a Habsburg udvar életéről, az uralkodók személyiségéről, cselekedeteiről, az 1848-as szabadságharcot követő eseményekről. Mindezt dr. Fazekas István levéltári delegátus úrnak köszönhettük.
A Haus-, Hof- und Staatsarchiv anyagai családkutatásra kevésbé alkalmasak, mivel nagyobb részben az ún. „magaspolitika” dokumentumait őrzi ez a levéltár. Van azonban egy viszonylag szűk réteg, akiket viszont nagy eredménnyel kecsegtet az itteni iratok tanulmányozása. Aki bármilyen munkakörben dolgozott a Habsburg udvarban, legyen az patkolókovács, lovász vagy külügyi tisztviselő, arról részletes dokumentáció készült. Nagyon nehéz volt ugyan bekerülni az udvarhoz, de akinek sikerült, az bizton számíthatott az uralkodó gondoskodására nemcsak saját, hanem még tágabb családja tekintetében is. Az itt dolgozókról komoly személyi anyag maradt fenn a levéltárban.
Ma leginkább történészek, egyetemi hallgatók, kutatók használják ki e levéltár lehetőségeit. Évente 50-60 magyar kutató tölt itt rövidebb-hosszabb időt, a magyar és osztrák állam által nyújtott ösztöndíjak segítségével.
Részletesebb, kiegészítő szakmai információkat a következő linkekre kattintva találhat az érdeklődő:
http://mnl.gov.hu/kapcsolatok/kulfoldi_leveltari_intezetek/ausztria.html
http://www.oesta.gv.at/site/4979/default.aspx
http://www.hhrf.org/europaiutas/20002/20.htm
http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A1rolyi_%C3%81rp%C3%A1d_%28t%C3%B6rt%C3 %A9n%C3%A9sz%29
http://hu.wikipedia.org/wiki/Szekf%C5%B1_Gyula
http://hu.wikipedia.org/wiki/G%C3%A9vay_Antal
Életmódfesztivál
Szolnokon az Agóra épületében az Aba-Novák Kulturális Központ szervezésében 2014 okt. 11-én lehetőség volt a családkutatás rejtelmeinek bemutatására.
A megjelentek között sok ismerőst lehetett felfedezni, de voltak, akik még nem sokat hallottak a témáról.
A jelenlévőket az Aba-Novák Kulturális Központ munkatársa köszöntötte.
Ismertette a fesztivál célját és felhívta a figyelmet a sok érdekes programra, ami az intézmény területén található.
Ezt követően átadta a szót a Családkutató Klub vezetőjének,
Ari Ilonának, aki bemutatta az előadókat.
A meghirdetett téma:
Mit nyújthat számunkra ősein kutatása? Élmények és tapasztalatok.
A három előadó más-más megközelítésben mondta el tapasztalatait.
Ari Ilona bemutatta Szolnokon és Mezőtúron működő Családkutató Klubot, a havonta tartandó foglalkozások színes és érdekes előadásait. Beszélt a „Családom története” pályázat eredményéről, tapasztalatairól.
Megemlítette, hogy a kiadott „Módszertani füzet” miben segíti a kezdő családkutatókat, milyen hasznos információkat ismerhetünk meg.
Felhívta a figyelmet a MACSE adatbázisára.
Az anyakönyvek kutatása közben megismerjük a személyt és lehetőség nyílik a családi találkozókra, ahol szokásokra és a történelmi háttérre is fény derül.
Egy család történetének kikutatása, összegyűjtése általában több éves munka, miközben rengeteg tudásra teszünk szert.
Elődeink példáján is megtapasztalhatjuk, a család összetartó, egymást segítő erejét.
A következő gondolattal zárta a kis összefoglalást:
„Ahogy szélesedik a családkutatók tábora, úgy nyílik egyre több lehetőség.
Az ősök után nyomozók saját tapasztalataik alapján tudják, hogy a család nem csak a társadalom alappillére, hanem az egyének életének meghatározó keretét is jelenti.
A családkutatás sajátos eszközeivel olyan forrásokat tárhatunk fel, ami a tudományos kutatás számára jószerivel elérhetetlen”.
Móra Ibolya vetítéssel összekötött előadásában a családkutatása során tapasztalt élményeiről számolt be.
Beszélt arról, hogy az anyakönyvi bejegyzésekben talált érdekességek, a levéltári anyagok között felfedezett pl. építésztervek (nagyapa munkái) milyen jó érzéssel töltötték el.
Egy-egy korabeli újságcikk, mely a háború eseményeiről tudósított, és a családot közvetlenül érintette, még az évtizedek múltán is milyen felkavaró volt.
Mindazoknak, akik még nem kezdtek bele a kutatásba azt tanácsolta, hogy a meglevő iratok és a még élő hozzátartozók emlékeinek összegyűjtésével igyekezzenek mindent rögzíteni.
Legyen az a régmúlt, vagy a közelmúlt.
Egy-egy családfa megrajzolásba még az unokák is bevonhatók.
A családkutatás során megismerhető az a hely és az életmód ahol, és ahogy éltek elődeink.
Sokan a résztvevők közül megörültek, pl. amikor egy-egy bemutatott fényképen megjelent a Móric ligeti Vidámkert, vagy a már lebontott Damjanich uszoda. Előjöttek az emlékeik.
Már a mi életünk egy része is a múlt, amit az utódainknak át kell mentenünk, ezzel a mottóval zárult az előadás.
B. Sípos Gabriella olyan eseményről számolt be, amiről a szolnokiak sem nagyon tudtak, pedig sokszor megfordultak a „Hubay” utcában.
Kitartó kutatásának köszönhetően, hogy ük-nagyapjának – Hubay Ferencnek a városért tett munkásságát 2014-ben Szolnok város oly módon ismerte el, hogy emléktáblát helyezett el a Városi Önkormányzat dísztermében.
Hubói Hubay Ferenc a 19. század második felében szolgálta a közügyeket és Szolnok első polgármestere volt, akinek köszönhető, hogy Szolnok megyeszékhely lett.
Nem hanyagolható el az sem, hogy a szolnoki református egyház egyik megalapítója között tartják számon.
A Hubay család leszármazottai méltán lehetnek büszkék az elődükre.
Az előadások végén közvetlen beszélgetésre került sor.
Kiderült, hogy van, aki máris szeretne a családkutatók foglalkozásaihoz csatlakozni.
Az öröm az, hogy a következő összejövetelen már részt is vett.
Fényképezte, összeállította: Móra Ibolya
2014. szeptember 16.
Tovább folytattuk a családtörténeti pályázatra beérkezett művek ismertetését. Ez alkalommal Turcsányi Péter ismertette a Született, szeretett, meghalt. Adatok és emlékek Búcsi és Harangozó rokonaimról című, és a mezőtúri Bodoki Fodor Helytörténeti Egyesület különdíját elnyert munkáját.
Két kép a fotógalériából, az eredetiek megtekinthetők: http://www.ankk.hu/galeria/foto/category/218-csaladfakutato-dijkioszto?start=20
Közelebbről is megcsodálhattuk a 9 bravúrosan szerkesztett, rendkívül adatgazdag genealógiai táblázatot, amelyből itt a képen, sajnos nem sok látszik. Az előadó által elkészített személyes hangvételű összefoglalót változtatás nélkül illesztjük ide.
„2014. szeptember 16-án Szolnokon az Aba-Novák Kulturális Központban lehetőséget kaptam, hogy anyai felmenőimről családkutatási ismertetőt adjak. A pályázati anyagban leírtakhoz képest személyes élményeimet jobban részleteztem. Magyarázatot kerestem arra, miért folytatom immár 8 év óta az anyakönyvi kutatásokat, holott nem tartozom a kitartó típusok közé. Mint rejtvényfejtő felismertem, hogy a családfa (ill. ősfa) kiderítése lényegében kirakós játék. Ha megtaláljuk és beillesztjük a hiányzó láncszemet, a családfa teljesebbé válik. Ilyenkor igazi örömet érzünk. A kezdeti részeredmények után elhatároztam, minden kunszentmártoni (és mesterszállási) rokon összegyűjtését, akik Harangozó, Turcsányi, Dósa (újabban Balla) családnevűek. Keressük a formáját, hogyan tehetjük az adatokat hozzáférhetővé az érdeklődő rokonság számára. A most életbe lépő, elkeserítő anyakönyvi törvény ugyanis gyakorlatilag mindenkit, de elsősorban a fiatalokat megfoszt ennek a felfedezésnek az örömétől.
A dolgozat kiindulópontja a szülőkkel, nagyszülőkkel kapcsolatos emlékek, beszélgetések, történetek, amelyből kirajzolódik személyiségük, de a felmenőkről is szerzünk ismeretet. Anyám élménydús elbeszéléseiből már gyermekfejjel mélyen bevésődtek két Búcsi generációról szubjektív emlékek, melyeket anyakönyvi adatokkal csak helyenként kellett pontosítani. A kunszentmártoni ősökről azonban csak kevesebb konkrétum maradt. Itt segített a jászkun kapitányságról valamint a redemptió-ról az országos és helytörténeti forrásokból kialakított kép. Az úrbéri terhek pénzbeli megváltásával szabad parasztokká vált redemptus réteg 100 évig szigorúan vigyázott kiváltságaira. A föld nem aprózódhatott el, kezdetben csak a hasonló kiváltságosokkal kötöttek házasságot. Érdekes kísérlet volt a három család vagyonosodásának vizsgálata. Ők anyai nagyanyám felmenői.
A polgárosult (nemesi!) Dósa és Turcsányi ág hamar felismerte a föld eltartó képességének korlátait. A gyerekek születésének szabályozásával és a „felesleges” utódok kitaníttatásával hatásosan védekeztek. A Harangozó (és a Balla) vonal a nagy gyermekszaporulatban (fiúk száma) a hasznos munkaerőt látták. A nagy családoknál 1-2 generáció után az utódok egy részét kiszorította a birtokos rétegből. A jobbágyfelszabadítás után ez az elszegényedés jobban felgyorsult. A Harangozók, Ballák zöme cseléd, napszámos vagy bérlőként elvándorolva próbált boldogulni. Saját felmenőimet vizsgálva Harangozó István ükapám és testvére József, valamint gyermekei szívósan és eredményesen küzdöttek a leszakadás ellen, talán jól is házasodtak. Sikerükben a tagosítás is szerepet játszott, a Mesterszálláshoz tartozó földeken jobbak voltak a lehetőségek, még gyarapították is a vagyont. A két sokgyerekes családfő dédapám Harangozó Márton és testvére (10 illetve 9 utód) gyermekeik felének tudott földet hátrahagyni, és a többiek is szakmát tanultak.
Ezzel a mentalitással élesen szemben állt anyai nagyapám, Búcsi Sándor és apja életfilozófiája. Ez a dzsentroid magatartás a leszármazottak előtt szimpatikus volt, ugyanakkor tanulságos is, így levonták belőle a konzekvenciát.
Összességében megtudtam, amit korábban csak sejtettem, őseim nagyszerű emberek voltak, akikre felnézhetek. Nehéz körülmények között megőrizték státuszukat. Ehhez kötelességtudás, az idősek, tapasztaltabbak tisztelet, együttműködés, szolidaritás kellett. Tanulhatunk tőlük!
Sajnos gyermekkoromban nem figyeltem eléggé! Nem jegyeztem meg és fel sok mindent, amit most megérthetnék. Az elődeimen keresztül tulajdonképpen magamat ismerhetem meg jobban.”