Blog

A csillagos ég alatt
A csillagos ég alatt
2019-09-10

A szabadtéri előadásoknak mindig különleges hangulatuk, nem véletlenül népszerűek a szórakozni vágyók körében. Szolnok nyáresti programjainak hosszú időn keresztül az a szabadtéri színpad adott otthont, amely mostanság már legfeljebb csak a felnőttek szép emlékei között létezik.

Az egykori rendezvényteret ugyanis rég felszámolták. A Belvárosi Nagytemplom melletti, Tisza parti terület még valamikor a kilencvenes évek fordulóján, a rendszerváltozás idején került vissza az egyház tulajdonába. Napjainkban nagyjából a katolikus óvoda lehet a helyén, már csak falairól lehet felismerni az egykori szabadtérit.

A felszámolását megelőző utolsó években a művelődési központhoz tartozott a létesítmény, története azonban jóval korábban kezdődött. Amint Kósa Károly kutatómunkája alapján tudjuk, először még az ötvenes évek elején vetette fel a Szigligeti Színház akkori igazgatója, Daniss Győző, hogy állítsanak fel szabadtéri színpadot, hiszen egy-egy nagy szabású alkalmi előadáshoz szűkös a színház nézőtere.

Az első elképzelések szerint a Művésztelepen alakítottak volna ki helyet a szabadtéri számára, végül azonban több éves tervezgetést követően az egyháztól elvett, államosított Tisza parti területen, az egykori ferences kolostor udvarán jelölte ki a városi tanács a színpad helyét. Mint annyi más akkori építkezésen, itt is helyi vállalatok, hivatalok, szövetkezetek dolgozói, az iskolák, üzemek fiataljai végezték a munkálatok jelentős részét, s végül 1956 nyarán elkészült a közel kétezer főt befogadó szabadtéri színpad. Elsőként Erkel Ferenc „Bánk bán” című operáját mutatták be.




A későbbiekben inkább könnyedebb nyári előadásokat láthattak is a nézők, kabaréknak, operetteknek tapsolhatott a közönség, a hatvanas években pedig főként a fiatalok szórakozási lehetőségeit bővítették az itteni programokkal, immár Ifjúsági Parkként. Az Illés, az Omega és még számos más népszerű együttes, előadó lépett fel ebben az időszakban - persze óriási sikerrel, olykor kisebb-nagyobb rendbontásokkal – sőt még lottósorsolást is rendeztek itt. Az intézmény időközben a Szigligeti Színház kezeléséből átkerült a Ságvári Művelődési Házhoz, s innen „örökölte meg” 1979-ben a frissen átadott művelődési központ a szabadtérit is.

Csakhogy a létesítmény akkoriban igen rossz állapotban volt. Olyannyira, hogy a már leszervezett fellépéseket is inkább lemondták azon a nyáros, abban az évben üresen maradt tehát a színpad. A következő esztendőkben aztán sikerült némi támogatást szerezni a legszükségesebb felújítási munkákhoz, így legalább részlegesen megújult a szabadtéri. A Dolly Roll együttes volt az első fellépő, a későbbiekben pedig számos teltházas koncertnek, előadásnak adott otthont a Tisza parti színpad. A város lakói és a környékbeli településeken élők körében egyaránt igen népszerű volt ebben az években, bár az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy a környéken lakók bizony sokat panaszkodtak a zaj miatt. Szerintük egy ilyen létesítménynek sokkal inkább a Tiszaligetben lett volna létjogosultsága.

Akárhogy is, a kilencvenes évekre megszűnt a nyugalmat zavaró hangos zene. A rendszerváltozás idején ugyanis a katolikus egyház visszakapta a területet, s ezzel a szabadtári színpad végleg bezárt. Más kérdés, hogy előbb-utóbb mindenképpen be kellett volna zárni, hacsak nem sikerül komoly összeget szerezni a teljes körű felújításra. Mivel azonban erre igen kevés volt az esély, titkon talán még örültek is a döntéshozók, hogy nem kell tovább vesződni az egyre rosszabb állapotban lévő létesítménnyel.