Blog

A tető akrobatái
A tető akrobatái
2020-01-07

Sokszor, sokféleképp szó esik az Aba-Novák Művelődési Központ azon időszakáról, amely a 2006-ban záruló nagy rekonstrukciót előzte meg. Köztudomású, hogy az 1979-es átadást követő évek alatt meglehetősen rossz állapotba került az épület.

A szűkös keretek miatt állaga egyre romlott, még kisebb felújításokra is nehezen lehetett forrásokat találni, nem hogy átfogó munkálatokra.

A legnagyobb bajt lapostető szigetelése, pontosabban annak hiányossága okozta. Mivel gyakorlatilag nem volt szigetelés a tetőn, a szélén viszont nem tudott lefolyni a csapadék, olykor hatalmas tócsák álltak a magasban. Egy-egy nagyobb esőzés komoly beázásokat okozott, s annak érdekében, hogy minél kisebb kárt okozzanak az időjárás viszontagságai, a karbantartással megbízott munkatársak szinte folyamatosan dolgoztak. Találékonyságukra és bátorságukra egyaránt nagy szükség volt ahhoz, hogy a ház minden körülmények között megfelelően üzemeljen, s a látogatók minél kevesebbet érzékeljenek a mindennapi küzdelemből.

A tető szigetelésének pótlását például egy idő után autógumi belsőkkel oldották meg a tetőn. Miután az átázott lyukak megfelelően kiszáradtak, egyszerűen gumival „kátyúzták be” a hiányosságokat, nemes egyszerűséggel palmatex ragasztóval fogatva oda a darabokat. Ennek következtében azután nemsokára amolyan folt hátán folt, művészi patchwork-takaróként tündökölt a művelődési központ teteje, ha letekintettünk rá a vízügyi székház magasabb emeleteiről.

Persze a víz mindig utat talált valahol, így aztán kilátástalan maradt a küzdelem. Egy haszna azonban volt: a műszaki csoport munkatársai megtanultak kötéltáncosokat megszégyenítő módon egyensúlyozni a magasban, vödröket akasztva minden elképzelhető helyre. Mivel azonban a fémszerkezet nagy  szabadon futó vázának darabjai – ezen közlekedtek a magasban a karbantartók - jó három méternyire helyezkedtek el egymástól, egyszerűen lehetetlen volt mindent elérni.

Folyamatos küzdelmük sem tudta azonban megakadályozni azt az esetet, ami csak a szerencsének köszönhető, hogy nem torkollt tragédiába. Egy nagyobb esőzést követően ugyanis egyszerűen leszakadt az álmennyezet jókora darabja. Szerencsére éjszaka történt az eset, s reggel csak a munkába érkezők vették észre, micsoda pusztítást okozott az időjárás, de rossz belegondolni, hogy adott esetben akár egy nézőktől zsúfolt rendezvény közepén is előfordulhatott volna ilyesmi.
Ez volt az az eset, amely nyilvánvalóvá tette, hogy a toldozás-foldozás nem elegendő többé, egyre sürgetőbb a szakszerű és mindenre kiterjedő felújítás. Bár gipszkartonnal el lehetett tüntetni a beázásokat, az csak ideiglenes megoldást jelentett.



Csakhogy az ilyen nagyszabású munkák már akkor is milliárdos nagyságrendűek voltak. Ezért aztán saját erőből elképzelhetetlen volt a felújítás, kizárólag pályázati forrásban lehetett reménykedni. Végül több eredménytelen kísérlet után, a 2003-ban benyújtott pályázat végre kedvező elbírálásban részesült, melynek köszönhetően Deák László és Füzes Antal építészek tervei alapján megkezdődhetett a rekonstrukció, melyek megvalósulását követően 2006. szeptember 1-jén ünnepélyes keretek között megnyílt a megújult intézmény.

Ezzel pedig lezárult egy korszak, s újabb, kevesebb – vagy talán csak másféle - gonddal járó köszöntött be a művelődési központ mindennapjaiban. A karbantartóknak mindenesetre már nem kellett rutinszerűen járniuk a tetőre, egyik kezükben gumival, a másikban palmatex ragasztóval, s a műanyag vödrök is visszatértek eredeti funkciójukhoz, a felmosáshoz.