Blog

Amerikából jöttem…
Amerikából jöttem…
2019-10-03

Az amerikai kultúrára mindig kíváncsiak voltunk itt Európa közepén. Manapság talán leginkább azért, mert ha tetszik, ha nem, az egész világot formálja a tengerentúli szemlélet és életérzés.

Számunkra ez már fel sem tűnik, teljesen természetes, évtizedekkel ezelőtt azonban még amolyan „tiltott gyümölcsnek” számított, ezért mindenképpen érdekes és izgalmas volt. Hiszen Amerika valóban csodálatos; a nagyvárosok, a vibráló reklámok, látványosságok, a sokszínűség teszik egyedivé, különlegessé, csakúgy, mint az ottani emberek mentalitása, egyetlen néphez sem hasonlítható egyedi látásmódja. Szinte minden területen újítóak, nyitottak, elfogadják az újat és szokatlant, érdeklik őket a változások. Sokak számára varázslatos világnak számít még ma is, s hogyne számított volna annak abban az időszakban, amikor Magyarországon még bőszen, ám egyre kevesebb sikerrel építették a szocializmust?

Épp ezért jelentett óriási szenzációt, hogy a szolnoki művelődési központ az amerikai kultúráról szervezett kiállítást, még jóval a rendszerváltás előtt. Egy olyan időszakban, amikor az emberek túlnyomó többségének legfeljebb csak hallomások alapján volt némi elképzelése az amerikai életről. No meg azon filmek alapján, amelyek akkoriban már szinte akadálytalanul jutottak át a vasfüggönyön. hogy aztán az így kialakított kép mennyire felelt meg a valóságnak, az már más kérdés.

Nem nehéz elképzelni hát, mekkora érdeklődést váltott ki ebben a korban egy olyan tárlat, amely szinte megfogható közelségbe hozta Amerikát. A rendkívül látványos installáció alapját elsősorban amerikai filmek moziplakátjai adták, melyek a Moziüzemi Vállalatnak köszönhetően kerültek Szolnokra. Az, hogy épp a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ adott neki otthont, szinte a véletlen műve, egyedül azért merült fel ez a helyszín, mert itt kényelmesen elfértek a kiállított darabok.



A filmeket népszerűsítő plakátokon kívül még számos egyéb, a filmekhez kapcsolódó és „amerikainak számító” tárgy szerepelt a különleges tárlaton, így aztán napjainkban leginkább az oly divatossá vált interaktív jelzővel illethetnénk ezt a különleges programot. Itt nem érvényesült a hagyományos „mindent a szemnek, semmit a kéznek” elv, hiszen az érdeklődők jó néhányat ki is próbálhattak a kiállított darabok közül. Nem csoda, hogy minden korábbi rekordot megdöntött a tárlat látogatottsága, talán soha annyian nem voltak még kiállításon Szolnokon, mint azokban a napokban. Elvégre a csillogó sztárok világának központja, Hollywood hangulatát idézte fel a berendezett tér a legjobb filmeken keresztül, egy olyan világot, amely az itteniek számára elérhetetlennek tűnt a nyolcvanas évek elején.

Ezt látva, a szocialista propaganda hengere természetesen azonnal működésbe lendült. Bár előzetesen senki sem tiltakozott a kapitalista életmódot, kultúrát bemutató tárlat ellen, utólag azért összevont szemöldökkel kérték az elvtársak, hogy ha már így esett, legalább egy hasonló, ám szovjet kiállítást is szervezzen a művelődési központ. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen kérést nem lehet visszautasítani, hamarosan erre is sor került tehát. A kiemelkedőnek számító szovjet filmek plakátjaiból, s a hozzá kapcsolódó életérzésből ugyancsak színvonalas, látványos tárlatot állítottak össze a szervezők. Igazán beleadtak apait-anyait, megtettek, amit lehet, még szovjet gyártmányú autók is pompáztak a művelődési központban. Akárhogy is próbálkoztak azonban, az a kiállítás valahogy mégsem vonzott olyan sok érdeklődőt, mint az előző. Ki tudja, miért…