Blog

Élete volt a tánc
Élete volt a tánc
2020-03-19

„Nem akarok kövér lenni” - ez volt a jelszó a lányok között, s ennek érdekében buzgón ették vacsorára a sajtot almával. Mert a tanár úr javasolta....
A „tanár úr”, Ali bácsi, Mozsonyi Albert neve fogalommá vált Szolnokon az elmúlt évtizedekben.

A balettmester tanfolyamai évről évre sok-sok növendéket vonzottak a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban. Többségük „csupán” fejlett mozgáskultúrát, jó tartást, magabiztosságot és kitűnő közösséghez vaó tartozást köszönhetett Ali bácsinak, de olyan nemzetközi hírű táncművész is kikerült iskolájából, mint a Kossuth-díjas Bozsik Yvette, akinek egyébként keresztapja volt.

De ki is volt Mozsonyi Albert? Magántáncosként bejárta a fél világot. Olyan nagyszerű revüszínházakban táncolt, mint a berlini Friedrichstadt Palast. Táncolt Cipruson, Izraelben, Olaszországban, sőt még luxus utasszállító hajók műsorában is fellépett. Ám visszajött Magyarországra, és ismét diák lett. Beiratkozott a Táncművészeti Főiskola balett, gyermektánc és társastánc tanfolyamára, ahol 1981-ben szerzett jeles diplomát.

Időközben a Szigligeti Színháznál magántáncos, balettmester és koreográfus. Egy vidéki balettmesternek mindenhez kell értenie, ezért 1984-86-ig terjedő időszakban elvégezte a modern tánc-szakot is. Majd a Szigligetiből a művelődési központba hívták, ahol évtizedeken át működött balettiskolája. Élete volt a tánc és e tudás átadása.



Egy táncművészeti ágat honosítottam meg, amelyet nemcsak szakmabeliek ismertek el, hanem a város, a szülők és legfőképpen a gyerekek. Évtizedeken keresztül tanítottam Szolnokon, évente 200 növendéket. A legkisebbeknél az alkatépítés és a játék a legfontosabb. Nálam mindig demokrácia van, ahol minden gyerek elmondhatja a véleményét. Számomra nem létezik szigorú balettmester szerep. Nem erőltetek senkire olyasmit, amit én sem szerettem, vagy ami neki nem megy. Az órákon a leglátványosabb elemeket tanulja meg a gyerek és azt, aminek később a legtöbb hasznát vesz – vallott ő maga.

Mozsonyi Albert szerint nem az volt a célja, dolga egy vidéki balettpedagógusnak, hogy világhírű táncosokat neveljen, hanem jó mozgású, jól nevelt, művelt embereket szeretett volna kiadni az életnek. A balett-tanfolyam elősegíti a jó mozgást, fegyelemre szoktatja a gyerekeket. Sokszor nehéz, fárasztó az iskolai munka után, mégis alig volt lemorzsolódás nála.

Tanítványai és a kísérő szülők egybehangzó véleménye alapján a tanár úr rendkívüli pedagógiai érzéke valódi csoda volt. Olyan zseniális módon tudott közeledni a gyerekekhez, hogy pillanatokon belül megszerettette velük a táncművészetet. Lelkesen készültek minden órára, szinte sose lehetett hallani, hogy abba akarom hagyni, pedig kezdetben minden táncos palántának itt fájt, ott sajgott a kemény próbák után. Azt tartotta, minden növendékkel úgy kell foglalkozni, mintha balettmestert nevelnének belőle. S míg a kislányok a színpadon vizsgáztak, addig Ali bácsi a takarásban állt és előtáncolta nekik a lépéseket, mozdulatokat. Így ha elbizonytalanodtak, csak kisandítottak a mesterre, s máris magabiztosabban folytatták a koreográfiát.

Az egyetemes és a magyar táncművészet értékeinek gyarapításáért, a tánc népszerűsítésében végzett kiemelkedő tevékenységéért, kimagasló táncpedagógiai munkájáért több szakmai kitüntetésben részesült. A legnagyobb elismerés mégis tanítványai szeretete volt számára. Igazi közösséget teremtett, olyan aurája volt, ami vonzotta a gyerekeket. Ott voltak körülötte akkor is, ha morgott, akkor is, ha kiabált, mert közben tudták, hogy imádja tanítványait, s mindig számíthatnak rá.