Blog

Ha nem nyílik az ajtó…
2019-10-21

Az évek, évtizedek során azonban számos olyan produkciónak is helyt adott az intézmény színpada, melyekben műkedvelők, sokszor fiatalok, gyerekek szerepeltek.

Az Aba-Novák Agóra Kulturális Központ színpadát ezekben a hónapokban igazi profik, a Szigligeti Színház művészei „bérlik”. Közismert, hogy arra az időre, amíg a teátrumot felújítják, a művelődési központ fogadta be az előadásokat. Az évek, évtizedek során azonban számos olyan produkciónak is helyt adott az intézmény színpada, melyekben műkedvelők, sokszor fiatalok, gyerekek szerepeltek. S itt még nem is a méltán népszerű Globe Fesztiválra gondolok – elvégre annak előadásait is színházértő művészpalánták hozzák létre -, hanem azokra a Ki Mit Tud?-okra, fesztiválokra, ahol teljesen amatőr csoportok, iskolai osztályok mutatkozhattak be.

Egyik kedves ismerősöm sokat emlegetett gyerekkori emléke egy olyan előadás, amely nem épp zökkenőmentesen zajlott le az akkor még Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ néven futó intézményben. Egy Szolnok melletti kistelepülés iskolájából érkeztek arra a felső tagozatos diákok számára rendezett Ki Mit Tud?-ra, melyen rövid előadásokat mutathattak be a színjátszó csoportok. Saját iskolájukban korábban már nagy sikert arattak tréfás mesedarabjukkal, melynek központi figurája egy kútban ücsörgő ördögfióka volt, aki ugyan csak a darab végén bukkan fel, ám végig szórakoztatja a nagyérdeműt jópofa monológjaival a kút mélyéről.

A korábbi fogadtatásból kiindulva a biztos siker reményében, magabiztosan érkezett meg a kis társulat, s az őket kísérő tanárnő sem aggódott különösebben. Bár a biztonság kedvéért belevágtak fellépés előtt még egy gyors próbába – elvégre az itteni színpad azért egészen más, mint az otthoni volt -, de a pedagógus nyugodt szívvel hagyta őket magukra, miután ismerős kollégákra talált.

Amíg ő az előtérben diskurált, a gyerekek rutinosan próbálták a darabot, úgy tűnt, minden rendben megy. A probléma abból adódott, hogy az ördögfiókát játszó főszereplőnek előadás előtt még sürgősen fel kellett keresnie a mosdót, az elsőre nehezen záródó ajtót pedig alaposan magára zárta. Olyannyira, hogy dolga végeztével ki sem tudta nyitni. A többiek eleinte még türelmesen, majd egyre türelmetlenebbül várták vissza a színpadra, s mivel el sem tudták képzelni, mi történhetett vele, egy idő után keresésére indultak. Hiába találták meg azonban, kiszabadítani ők sem tudták. Az idő egyre fogyott, lassan az egész társulat kezdett pánikba esni.

A vészmadarak már arról beszéltek, hogy el fog maradni az előadás, mire végre sikerült előkeríteni a tanárnőt. Persze először ő is kisebb sokkot kapott, de aztán gyorsan rendezte a sorokat. Tudta, hogy az előadást mindenképpen el kell kezdeni, így először egy mellékszereplő kezébe nyomta az ördögfióka szövegét, kezdje ő olvasni a színfalak mögül. Azután pedig – mivel az időközben értesített szervezőknek sem sikerült kinyitniuk az ajtót - szólt egy ismerős lakatosnak, hogy vészhelyzet van, azonnal siessen a helyszínre.

Szerencsére a szakember tényleg gyorsan megérkezett, néhány perc alatt megküzdött a makacskodó zárral és kiszabadította a megszeppent gyereket. Ezek után már csak a díszletek közé kellett becsempészni előadás közben a kis ördögfiókát, lehetőleg észrevétlenül, hogy a közönségnek ne tűnjön fel a malőr. Ha nem is könnyen, de végül ezt a feladatot is sikerült megoldani, így néhány perccel később pontosan úgy ugrott ki a kút káváján a kisördög, mintha egész előadás alatt ott kuksolt volna.

A siker persze nem maradt el, a sok taps után díjjal tért haza a kis társulat a rendezvényről. No meg egy örök emlékkel, hiszen még ma, felnőtt fejjel is szívesen emlegetik azt a makacskodó ajtót….