Blog

Kottáról kottára
Kottáról kottára
2019-08-12

Bár a muzsika mostanság is fontos alkotóeleme az Aba-Novák Agóra rendezvényeinek, volt egy időszak a művelődési központ létében, amikor kifejezetten hangsúlyos szerepet kapott a zene. Olyannyira, hogy akkoriban még a ház neve is kiegészült Művelődési és Zenei Központra.
 

A dallamok ezernyi műfaja nyilvánvalóan fontos része a kultúrának, érthető hát, hogy mindig kiemelt figyelmet kapott a zene. Ezekben az években azonban még az épp időszerűvé váló felújítás is jórészt erre irányult. A ház akkori vezetője, Vass Lajos messzemenőkig figyelembe vette, hogy a vidéki városok közül Szolnok zenei élete kiemelkedő, országos szinten is az élvonalba tartozik.

A felújítási tervek elkészítésekor ezért a koncepció fontos része volt annak rögzítése, hogy az épület elsősorban kiemelt színvonalú zenei események lebonyolítására szolgál, az egyéb programok, előadások, konferenciák mellett. Ennek köszönhető, hogy a rekonstrukciót követően nem csak megújult a nagyterem, de páratlan akusztikája is lett, s itt lelt otthonra a méltán világhírű Liszt Ferenc Kamarazenekar, amely akkoriban a város zenekaraként működött. A Rolla János által irányított világhírű együttes jelenléte pedig valóban a legnagyobb művészeket vonzotta a megyeszékhelyre, s ezekben az években együtt koncertezett Szolnokon olyan fantasztikus zenei nagyságokkal, mint például Fischer Annie, Isaac Stern vagy éppen Maurice André.


Kép forrása: www.classicfm.com

A legendás francia trombitaművész akkoriban rendszeres vendég volt Magyarországon – még magas állami kitüntetést is kapott. Különleges tehetsége, egyedi előadásmódja a Föld bármely pontján megtöltötte a legnagyobb hangversenytermeket, természetes tehát, hogy óriási érdeklődés övezte a Tisza-parti fellépését is. Akik ott lehettek, valószínűleg mindmáig legszebb koncertélményeik között őrzik azt az estét, amikor Maurice Andrét, a trombita királyát hallhatták. De vajon tisztában vannak-e vele, milyen kevésen múlott, hogy nem maradt el az előadás? Micsoda erőfeszítés és nem mellesleg jó adag szerencse kellett ahhoz, hogy fennakadás nélkül meg lehessen tartani a koncertet, s a szolnoki zenekedvelő közönség élőben hallhassa a talán valaha élt legnagyobb trombitavirtuózt?

Merthogy a legzseniálisabb művésznek is szüksége van olykor némi mankóra, azaz kottára. Azok pedig valamilyen véletlen folytán Maurice André budapesti szállásán maradtak. Ez viszont csak akkor derült ki, amikor néhány órával az előadás előtt közös próbára készült a Liszt Ferenc Kamarazenekar és a trombitaművész. Már kezdtek hangolni a zenészek, amikor Maurice André rádöbbent, hogy a kottákat a szállodai szobájában felejtette a fővárosban. Arra már nem volt idő, hogy valaki elszáguldjon értük, a szóban forgó zenedarabnak pedig hirtelenjében nem akadt másik példánya Szolnokon. Mit volt mit tenni, a karmester Rolla János és a francia művész felgyűrte az ingujját, összedugta a fejét és hangjegyről hangjegyre kezdték lekottázni a darabot.
Időközben azonban megjelent a nézőtéren egy érdeklődő, aki azt kérte Vass Lajos igazgatótól, hogy kicsit belehallgathasson a próbába. Látva a kétségbeesett erőfeszítést, mindenki meglepetésére felajánlotta segítségét, kiderült ugyanis róla, hogy zenetanárként dolgozik. Közös erővel végül újraalkották a Pesten felejtett kottát, így az esti koncert minden probléma nélkül lezajlott. Hogy mire jutottak volna a művészek, ha nem bukkan fel a hozzáértő néző, már sosem derül ki. Az viszont bizonyos, hogy a segítsége nélkül nemigen értek volna a darab végére, mire felgördül a függöny.