Blog

Közművelődési nyelvleckék
2019-12-17

A fiatalabb korosztály tagjai olykor tágra nyílt szemmel csodálkoznak mostanság, amikor az évtizedekkel ezelőtti nyelvtanulási lehetőségekről hallanak. Hogy TÉNYLEG csak oroszt lehetett tanulni? Sőt, nem is lehetett, hanem kötelező volt?

Mi volt az angollal, némettel, franciával, olasszal, spanyollal? És csak iskolai, tanórai keretek között? Nem voltak nyelviskolák, magántanárok, külföldi lehetőségek, hogy a választott nyelvet tényleg megfelelő szinten el lehessen sajátítani?

Hát bizony valóban így volt. Hosszú időszak után csak valamikor a nyolcvanas évek elején szivárgott be újra a második idegen nyelv oktatása az iskolai tantervekbe, akkor is szigorúan csak az orosz után következhetett a sorban. De akkor legalább már lehetett angolul, németül tanulni, igaz, a legtöbb esetben csak középiskolában. A felnőttek azonban továbbra is kimaradtak, annak ellenére, hogy óriási igény lett volna a különböző nyelvtanfolyamokra. Ők legfeljebb a TIT-nél tudtak idegen nyelvet tanulni.

Ekkortájt azonban addig példátlannak számító kezdeményezésként úgynevezett érdekeltségnövelő rendszert vezettek be a művelődési házakban, ami furcsamód a nyelvtanulást is fellendítette Szolnokon. Manapság leginkább egyfajta prémiumrendszerként értelmezhetnénk ezt, de 1984-ben, az épülő szocializmus idején meglehetősen furcsán hangzott.

Röviden talán úgy fogalmazhatnánk meg az elképzelést, hogy a művelődési intézményekben dolgozó szervezők ne csak vigyék a pénzt, hanem hozzák is, ha lehet. A lényege mindenesetre az volt, hogy ha a művelődési házak alkalmazottai olyan programot, tanfolyamot, rendezvényt szerveztek, amelyből az adott intézetnek plusz bevétele származott – ilyenből akkoriban nem volt túl sok -, ők maguk is részesedtek belőle. No nem is tartott sokáig ez a rendszer, ám ameddig igen, sokan próbáltak élni a lehetőséggel.

Így született az ötlet, hogy nyelvtanfolyamokat indítsanak a megyei művelődési központban. Elvégre az idegen nyelv elsajátítása is a művelődés része, ráadásul pénzt is lehet kérni érte… Mivel máshol nemigen volt erre lehetőség, sokan kapva kaptak az alkalmon. Minden várakozáson felül népszerűvé váltak a tanfolyamok, előfordult, hogy egész munkahelyi közösségek vagy éppen családok beiratkoztak az éppen induló csoportba. Hamarosan már futószalagon követték egymást a nyelvórák, több száz felnőtt vágott bele ily módon egy nyelv elsajátításába.

A legnépszerűbb természetesen az angol és a német volt, de francia és olasz tanfolyam is indult, hiszen nagy volt rá az igény. Végül összesen öt felnőtt és egy gyermek csoport indult, jobbára délutáni és hétvégi időpontokban, elvégre a legtöbben munka után ültek be a padba, hogy megtanulják az angol igék ragozását. Így azután még a szombat is hosszú időre betelt az intézmény rendezvény naptárában, hiszen reggeltől estig tartottak a nyelvórák. Az oktatást a város neves nyelvtanárai vállalták fel, ennek köszönhetően igazán színvonalas nyelvi labor működött a művelődési központban. Hogy mennyire voltak hatékonyak ezek a csoportok, ma már nehéz lenne megmondani. Mindenesetre ha nyelvvizsgaszintig kevesen jutottak is el ezeknek köszönhetően, legalább az alapokat biztosan megtanulták.

Az ilyen keretek között működő nyelvtanfolyamok korszakának aztán a rendszerváltás tájékán a nyelviskolák elterjedése vetett véget. Akkortól a valóban piaci alapokon működő nyelvtanítás vette át a szerepüket. Az intézmény szombatjai pedig szép lassan visszatértek a korábbi jól megszokott, nyugodtabb kerékvágásba, immár nyelvórák nélkül.