Hírek

Pálinkás Csaba - intézményünk kulturális szervező munkatársa - november közepén egy érdekes és ritka kóborló madárfajt fedezett fel saját lakóhelye közelében. Az esemény különlegességét mi sem bizonyítja jobban, hogy az Élet és Tudomány december 15-i számában leközölte a megfigyelésről írt beszámolót.

Az Alföld „szívében” található Tószegnek ritka vendége volt 2017 novemberében. E községről eddig talán az egykori bronzkori település maradványairól, esetleg az ezredforduló környékén levonuló nagy tiszai árvizek kapcsán hallhattak az olvasók. 2017 novemberében a madarászok mindenesetre „felfedezték” és zarándokhellyé tették e nem egészen ötezer fős települést. A megfigyelők mind látni szerették volna azt a madárfajt, amelyet először november 19-én délután pillantottam meg kertünk végében.

Egy „cirmos” szárnyú galambfélét láttam felrepülni, de sajnos gyorsan eltűnt a látómezőmből. Vadgerle (Streptopelia turtur) novemberben? Neki már Afrikában kellene lenni ilyenkor! – volt első gondolatom. Ezután tudatosan figyeltem a környéken mozgó gerléket és a késő délutáni órákban egy gesztenyefán – öt balkáni gerle (Streptopelia decaocto) társaságában – újra a távcsövem elé került a vadgerlének hitt madár. Gyorsan előszedtem a viszonylag jól nagyítható képek megörökítésére alkalmas fényképezőgépemet, és remegő kézzel elkészítettem két „talán” használható fotót. Mint utólag kiderült, az első kép tökéletesen használható volt a madár meghatározásához. A megfigyelés és a fényképek nézegetése után újabb kétely ébredt bennem, mert ez a madár egy kicsit teltebb volt egy vadgerlénél, valamint a hasi oldala sem „világított”, mint „vad” társának.
Talán hibrid – gondoltam magamban.



(A fotókat Oláh Zoltán készítette.)

A határozókönyv megnézése után is tanácstalan voltam, ekkor jutott eszembe: tagja vagyok a Madárfaj meghatározás elnevezésű csoportnak a legnépszerűbb közösségi portálon.
Képletöltés, majd feltöltés és rövid várakozás. A szakértő szemek gyorsan eszméltek és néhány perc alatt Kókay Szabolcs – természetfestő – ismerősöm pontos meghatározással állt elő. Egy távoli és meglehetősen ritka vendég megkülönböztető jegyeit írta le. Egy keleti gerléét (Streptopelia orientalis).

E madár Ázsia keleti és középső részén őshonos, az Ural hegységtől a Távol-Keletig, ahol a mi gerléinket helyettesítik az ökoszisztémában. Hazánkban ez idáig egyetlen megfigyelése bizonyított a Fertőrákos környékéről 2010. év januárjában. Magevő mivoltát mi sem bizonyíthatta jobban, minthogy másnap kora reggel – a nappal kelve, reménykedve az újabb előkerülésben – balkáni társaival a házam táján felfedezett ázsiai madaram is leszállt egy szilvafa alá és percekig szedegette a gyomok kihullott magvait.



Ekkorra már komoly igény mutatkozott a madarászkollégák részéről a nem mindennapi vendég iránt, hát közhírré tettem „felfedezésem” helyszínét a közösségi portálon. Rövid időn belül számos madárbarát jelent meg a faluban és kereste-kémlelte ezt a szépséges gerlét. A Magyar Madártani Egyesület szakemberei, nemzeti parkok munkatársai és sok-sok „fajvadász” – az északi Somoskőújfalutól a déli határ melletti Csikériáig – figyelte meg e gyönyörű galambfélét Tószegen.
Főszereplőnk jól viselte a távcsövek, spektívek (a természetfigyelésben használt egycsöves távcső, mely nagyobb nagyítást tesz lehetővé) és profi fotómasinák sortüzét. A megfigyelések során madarunk napirendje is kirajzolódott, valamint az is kiderült, hogy a Streptopelia orientalis meena alfajhoz tartozó példányról van szó. Reméljük, kóbor vendégünk még egy kis ideig nálunk marad, de története egy tanulságot mindenképp szolgáltatott: járjunk nyitott szemmel, hiszen kertünkben is találkozhatunk különlegességekkel!

Pálinkás Csaba János