Hírek

Érdekes madártani megfigyelést tett közé intézményünk egyik munkatársa.
Érdekes madártani megfigyelést tett közé intézményünk egyik munkatársa.
2017-12-25

Pálinkás Csaba - intézményünk kulturális szervező munkatársa - november közepén egy érdekes és ritka kóborló madárfajt fedezett fel saját lakóhelye közelében. Az esemény különlegességét mi sem bizonyítja jobban, hogy az Élet és Tudomány december 15-i számában leközölte a megfigyelésről írt beszámolót.

Az Alföld „szívében” található Tószegnek ritka vendége volt 2017 novemberében. E községről eddig talán az egykori bronzkori település maradványairól, esetleg az ezredforduló környékén levonuló nagy tiszai árvizek kapcsán hallhattak az olvasók. 2017 novemberében a madarászok mindenesetre „felfedezték” és zarándokhellyé tették e nem egészen ötezer fős települést. A megfigyelők mind látni szerették volna azt a madárfajt, amelyet először november 19-én délután pillantottam meg kertünk végében.

Egy „cirmos” szárnyú galambfélét láttam felrepülni, de sajnos gyorsan eltűnt a látómezőmből. Vadgerle (Streptopelia turtur) novemberben? Neki már Afrikában kellene lenni ilyenkor! – volt első gondolatom. Ezután tudatosan figyeltem a környéken mozgó gerléket és a késő délutáni órákban egy gesztenyefán öt balkáni gerle (Streptopelia decaocto) társaságában – újra a távcsövem elé került a vadgerlének hitt madár. Gyorsan előszedtem a viszonylag jól nagyítható képek megörökítésére alkalmas fényképezőgépemet, és remegő kézzel elkészítettem két „talán” használható fotót. Mint utólag kiderült, az első kép tökéletesen használható volt a madár meghatározásához. A megfigyelés és a fényképek nézegetése után újabb kétely ébredt bennem, mert ez a madár egy kicsit teltebb volt egy vadgerlénél, valamint a hasi oldala sem „világított”, mint „vad” társának.
Talán hibrid – gondoltam magamban.



(A fotókat Oláh Zoltán készítette.)

A határozókönyv megnézése után is tanácstalan voltam, ekkor jutott eszembe: tagja vagyok a Madárfaj meghatározás elnevezésű csoportnak a legnépszerűbb közösségi portálon.
Képletöltés, majd feltöltés és rövid várakozás. A szakértő szemek gyorsan eszméltek és néhány perc alatt Kókay Szabolcs természetfestő ismerősöm pontos meghatározással állt elő. Egy távoli és meglehetősen ritka vendég megkülönböztető jegyeit írta le. Egy keleti gerléét (Streptopelia orientalis).

E madár Ázsia keleti és középső részén őshonos, az Ural hegységtől a Távol-Keletig, ahol a mi gerléinket helyettesítik az ökoszisztémában. Hazánkban ez idáig egyetlen megfigyelése bizonyított a Fertőrákos környékéről 2010. év januárjában. Magevő mivoltát mi sem bizonyíthatta jobban, minthogy másnap kora reggel a nappal kelve, reménykedve az újabb előkerülésbenbalkáni társaival a házam táján felfedezett ázsiai madaram is leszállt egy szilvafa alá és percekig szedegette a gyomok kihullott magvait.



Ekkorra már komoly igény mutatkozott a madarászkollégák részéről a nem mindennapi vendég iránt, hát közhírré tettem „felfedezésem” helyszínét a közösségi portálon. Rövid időn belül számos madárbarát jelent meg a faluban és kereste-kémlelte ezt a szépséges gerlét. A Magyar Madártani Egyesület szakemberei, nemzeti parkok munkatársai és sok-sok „fajvadász” – az északi Somoskőújfalutól a déli határ melletti Csikériáig – figyelte meg e gyönyörű galambfélét Tószegen.
Főszereplőnk jól viselte a távcsövek, spektívek (a természetfigyelésben használt egycsöves távcső, mely nagyobb nagyítást tesz lehetővé) és profi fotómasinák sortüzét. A megfigyelések során madarunk napirendje is kirajzolódott, valamint az is kiderült, hogy a Streptopelia orientalis meena alfajhoz tartozó példányról van szó. Reméljük, kóbor vendégünk még egy kis ideig nálunk marad, de története egy tanulságot mindenképp szolgáltatott: járjunk nyitott szemmel, hiszen kertünkben is találkozhatunk különlegességekkel!

Pálinkás Csaba János